Egy bántalmazó kapcsolatból - sokak, a kívülállók számára érthetetlen módon - nehéz megtalálni a kiutat. Rengeteg tényező nehezíti a megoldás megtalálását, majd venni azt a bizonyos bátorságot hozzá. A legnagyobb gát a bántalmazott személy félelme. FÉL-ELEM...
Tavaly ilyenkor tombolt a metto kampány, sorra kerültek elő a múlt csontvázai. Az erőszak semmilyen formája nem szabadna, hogy megengedett legyen. Azok a vélemények is teljesen helytelenek, akik az áldozatokat kezdik okolni, miért öltözött úgy, miért járt arra, miért volt egyedül... és különben pedig, miért engedte, tehát nem is volt erőszak...
Nem lehet erről a témáról eleget írni és beszélni. Sajnos a mai napig már az értelmezésével is gondok vannak. Erre nagyon jó példa a Mércén megjelent "Szülői elidegenítés szindróma": nő- és gyerekgyűlölet áltudományos köntösben" címen megjelent írás. Ide kattintva olvasható.
A szakemberek valamiért csak azokra az esetekre fókuszálnak, melyek a válások után fordulnak elő. Pedig ez a jelenség sok esetben nem a válás után jelenik meg először. De vajon milyen ember él az elidegenítés eszközével? És miért?