A magyar lakosság egészsége

Ha röviden akarom megfogalmazni: rossz. A különböző halálozási ranglistákban bizony elég előkelő helyen szerepel hazánk. Az országunk egészségügyi rendszere évek/évtizedek óta mélyrepülésben van, ebből következőleg pedig a lakosság egészségi állapota szintén. Az Európai Bizottság jelentése hazánk egészségügyi helyzetéről itt olvasható.

Ennek elsődleges oka, hogy a kormányzatok egyre kevesebbet óhajtanak bele invesztálni. Mintha ez egy haszontalan terület lenne. Persze lehet sírni, hogy elöregedőben a társadalom, egyre kevesebb gyermek születik, a tetejében igen magas az idejekorán bekövetkező halálesetek száma, elsősorban a 40-60 évesek között. Persze ők, mint adófizetők hiányoznak a kormány költségvetéséből, de komolyabb intézkedést nem sikerült eddig a korai halálozás megakadályozásának elkerülése végett kezdeményezniük.

Felelőtlennek tartom mindazonáltal a várható születéskori élethosszról beszélni. Mi biztosítja, hogy a napjainkban születő gyermekek milyen várható élettartammal számolhatnak? Félre vezető a korábbi időkre felállított átlagéletkor fogalma is. Olyan, mintha azt sugallnák az embereknek, hogy régen a nők pl meg sem élték a változó kort, mivel még előtte voltak szívesek elhalálozni. Ezért fennen hangoztatják, hogy nem is beszélhetünk klimaxos problémákról, csak napjainkban. Ez így nem igaz. Régen is voltak, akik megérték a 80-90-100. születésnapjukat, vagy esetleg még többet. Az átlag életkor egy hamis számot ad, látszatot kelt, hiszen a gyermekhalandóság magas volta miatt jönnek ki ezek a fals adatok.

Azt is meg kell említeni, hogy természetesen nem kizárólag a kormányzati intézkedések milyensége és elmaradása következtében ennyire rossz a magyar lakosság egészsége. Vitathatatlan, hogy ez egy több tényezős folyamat eredménye. A lakosság sem áll az egészségtudatosság élvonalában. Rengeteg hibás és káros szokásunk van. De ugye erre az esetre is maximálisan igaz, hogy minden mindennel összefügg.

Kétségtelen, hogy az orvostudomány fejlődése lehetővé tette sok olyan súlyos betegség orvoslását, elkerülését, mely korábban egyenes út volt a halálhoz. Ennek ellenére észre kell venni, hogy napjainkban két féle nagy betegségcsoport létezik, azok melyek előbb vagy utóbb halállal végződnek, és egy másik tekintélyes csoport, melyekbe nem kell ideje korán belehalni, de életvégig megnehezítik az életet, azaz krónikusak. Bizony ez utóbbiak mintha feladnák a leckét az orvostudomány számára, pl. reuma, allergia, pszichés ill. pszichoszomatikus megbetegedések, stb. Ebből kifolyólag viszont nem mindegy, hogy az ember hogyan éli az életét a haláláig vagy csak évtizedeken keresztül elvegetál mindenféle fájdalom, gyengeség, stb társaságában.

Hazánk adatait nézve, bizony el kellene gondolkodnunk azon, hogy miért rokkannak meg emberek a munkaképes koruk javában? Miért halnak meg egyre többen már 40-es vagy 50-es éveikben? Egy felelős társadalomnak és kormánynak bizony az ilyen adatok mellett nem szabadna vállrándítva elmennie. A következményei súlyosak és bizony a tendencia nem mutat még semmiféle javulást.

Természetesen a biológiából adódóan vannak csak női, vagy csak férfiakat érintő megbetegedések, és melyek mindkét nemet egyformán érintik.

Köztudott, hogy hazánkban és a világ számos más pontján, a nőknek jobbak az élethosszbeli kilátásaik. Ennek egyik oka, amit a genetikusok, kutatók megfigyeltek, hogy bizony az xy kromoszómák gyengébbek az xx kromoszómákkal szemben már a megfoganástól kezdve. Cserébe a természet bölcsességében valamivel több fiú utódot enged megfoganni és megszületni, de a megfelelő arányt a férfiak és nők között igyekszik fenntartani.

De térjünk vissza hazánk egészségi állapotához. Tekintettel arra, hogy a férfiak halálozása az esetek többségében a nőkét megelőzi, így joggal mondhatjuk, hogy bizony a férfiak egészségi állapota rosszabb lehet a nőkével szemben. Bár mindkét nem esetében igaz, hogy bizony az uniós átlagtól lemaradunk az élethosszunkat tekintve. Vajon miért van ez a különbség a nők és a férfiak között? A férfiak betegebbek lennének, mint a nők? Nem csak ebben látom a különbség okait, ez már inkább valaminek a következménye. Talán a nők hamarabb kérnek segítséget, talán hamarabb képesek az életmódjukon jó irányba változtatni, talán a természet jobbnak látja, ha a nő marad inkább hátra, mivel sokkal inkább képes egyedül élni, mint egy férfi? Szerintem mindenkinek van a családjából, közvetlen környezetéből erre rálátása.

Azt is szeretik a tudomásunkra hozni, hogy a magyarországi vezető halálokok elsősorban a szív- és érrendszeri megbetegedések és a daganatos betegségek. Mit tehet a kisember, vagy a kormányzat, hogy ezek az adatok javuljanak?

A legfontosabb, hogy a hangsúlynak a megelőzésen és felvilágosításon kellene lennie. A betegségeket sokkal könnyebb és olcsóbb lenne elkerülni, mint gyógyítani. A prevenciót pedig már a gyerekeknél el lehetne kezdeni. Sokkal értelmesebb egészséges életmódra nevelni gyermekeinket, mint a már kialakult hibás szokásokról leszoktatni őket. De ezt nem lehet kötelezőleg előírt szabályokkal, dogmákkal tenni. Mert minden ember szíve joga, hogy hogyan gazdálkodik egészségével, életerejével. Szerintem a megelőzés hihetetlenül gyenge lábakon áll hazánkban. Nincs megfelelő oktatás, felvilágosítás például. Az igaz, hogy ez egy olyan terület ahol folyamatosan zajlanak a kutatások, így naprakésznek jó belőle lenni. Tájékozódni mindenkinek van lehetősége, bár a sok információból nem is olyan könnyű kihámozni, melyeknek hihetünk. Legyen az útjelzőnk, hogy mitől érezzük magunkat jól és egészségesnek.

Az egészségi állapot mutatói javuló tendenciájúak, de az eredmények nemzetközi összehasonlításban jelentõs lemaradásról tanúskodnak, és lényeges országon belüli különbségeket takarnak. 2014-ben a magyar férfiak születéskor várható élettartama 72,3 év, a nõké 79,4 év volt. Az EU 28 tagállamának rangsorában a magyar férfiak a huszonnegyedik, a nõk a huszonhatodik helyen álltak. Ezért elsõsorban a két vezetõ haláloki csoport: a keringési rendszer betegségei, illetve a daganatos megbetegedések a felelõsek. Az iszkémiás szívbetegségek okozta halálozásban hazánk az EU-n belül a huszonhatodik, a rosszindulatú daganatok miatt bekövetkezett halálozásban az utolsó helyen áll. Forrás 

De mi is az egészség?

A WHO szerint:

• a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota

• dinamikusan változó egyensúlyi állapot, a szervezet alkalmazkodóképessége a természeti és társadalmi környezet változásaihoz

Holisztikus megközelítés alapján:

• a természettel harmonizáló, teljes testi, lelki, energetikai, életszemléleti, szellemi, szociális és dinamikus egyensúly állapota.

1997. évi egészségügyi törvény megfogalmazása szerint:

• az egészség az egyén életminőségének és önmegvalósításának alapvető feltétele, amely döntő hatással van a családra, a munkára és ezáltal az egész nemzetre

• mindenkinek joga van olyan ismeretek megszerzéséhez, amelyek lehetővé teszik számára az egészsége megőrzésével és fejlesztésével kapcsolatos lehetőségei megismerését, valamint megfelelő tájékoztatáson alapuló döntését az egészséggel kapcsolatos kérdésekben

• mindenkinek a saját egészségi állapotáért a tőle elvárható módon felelősséggel kell tartoznia

Szépen hangzanak ezek a megfogalmazások, csak már megint kezdem azt érezni, hogy bizony a gyakorlat egészen más, mintha különösen az egészségügyi törvényünkben megfogalmazott jogok csak papíron léteznének.

Az is köztudott, hogy bár széles körben elérhetőek manapság a szűrővizsgálatok, melyek által időben felfedezhetőek lennének a komoly megbetegedések, főként a daganatos elváltozásokat célozzák ezek a vizsgálatok meg. Ezeket a szűréseket fennen hangoztatják ma a megelőzés legjobb módjának. Ezzel elég nagy tévedésben élnek, akik ezt így látják. Abban mi a megelőzés, hogy daganatos sejtek után vadásznak? Ez olyan, mint az a bizonyos köpönyeg eső után.

A megelőzés az lenne, hogy arra neveljük és tanítjuk a mai gyerekeket, hogy majd felnőve ne essenek bele az általunk, felnőttek által már elkövetett egészségkárosító életmódunk hibáiba. Persze ez nem azt jelenti, hogy a felnőtt lakosságnak már ne lehetne módja pozitív változásokat eszközölni egészségük érdekében. Erre mindenkinek mindig van lehetősége. Azt viszont kihangsúlyoznám, hogy lényegesen több egészséget veszélyeztető jelenség van az életünkben, mint, hogy dohányzom, elhízott, stb. vagyok-e. Vannak olyan tényezők, melyek felett az egyéni ember nem sok befolyással bír.

De gondolkozhatunk a magyar nyelv bölcsességén is, vajon miért EGÉSZ-S-ÉG, az egészségünk. Az ember test-szellem-lélek egysége, amit bámulatosan elmond ez a szavunk.

Nos ezek után mindenki tegye fel magának a kérdést, hogy önmagát egészségesnek vagy esetleg betegnek véli-e. Azt gondolom, hogy kevés az olyan ember, akinek nincs valamilyen hiányossága valamelyik szempont alapján.

Ezekből a meghatározásokból viszont az is kitűnik, ami az orvostudomány elég nagy problémája, hogy a gyógyításuk soha nem lesz tökéletes, amennyiben kizárólag csak a fizikai testet kívánja gyógykezelni. A régi mondás ugye-ugye: Ép testben, ép lélek. Bár ebből azt a téves következtetést is le lehet vonni, hogy ha a test ép, majd a lélek is az lesz. Valójában míg a lélek beteg, a testen csak átmeneti javulást lehet elérni.

Talán nagy előrelépést jelentene a gyógyításban, ha a hivatalos, azaz egyetemes orvoslás és a természetgyógyászat - mely évezredek megfigyelésein vagy esetleg még régebbi tudáson is alapulnak (Hagyományos Kínai Orvoslás, Ayurvéda, akupunktúra pl) - kezet fognának egymással a betegek érdekében. Egy hasznos írás erről.

Azért alapvetően az emberek szeretnének egészségesek lenni és élni. Legyen joga minden embernek a megfelelő és általa választott egészségügyi ellátáshoz alanyi alapon.

A kínaiak kedvelnek bennünket, tudják, hogy a hunok leszármazottai vagyunk, és azt is elmondták már számtalanszor nekem, hogy ők a hunoktól tanulták ezt a fajta orvoslást. (Dr. Eőry Ajándok) Itt olvasható az írás.

Folytatás következik.