Adós fizess!

Miért van hazánkban annyi lejárt és végrehajtásra kerülő közüzemi tartozás?

Nem titok, hogy hazánkban rengeteg a közüzemi tartozás vagy bevett gyakorlat a számlák késedelmes kiegyenlítése a lakosság részéről. Mi ennek a jelenségnek a valódi oka? Valójában a késedelembe esők nem törődöm vagy fizetni nem akaró, törvényszegő állampolgárok? Hogyan kellene ezeket az eseteket orvosolni?

Tény, hogy emberből vagyunk, így egyszerűen bizony van, hogy elfelejtünk egy számlát befizetni. A gondot nem is az elfelejtés szokta okozni, hanem a tartozások gyors felhalmozódása. Egy elmaradt csekk befizetését könnyen tudja orvosolni az ember, csak oda kell rá figyelni. Persze meg kell említeni azokat az eseteket is, amikor valakinek nem a számlák rendezése az elsődleges gyakorlata, és tényleg rendszeresen figyelmetlenül kezeli őket annak ellenére, hogy van miből kifizetnie, majdan pedig emiatt fog bajba és fizetési nehézségekbe ütközni. Természetesen nem ezekről az esetekről szeretnék írni.

Az sem titok, hogy hazánkban még mindig rendkívül alacsonyak a bérek a megélhetési költségekhez képest. Kormányunk eljátssza, hogy csekély mértékű az infláció, amit ugye nap, mint nap érzünk bevásárláskor a saját bőrünkön, hogy mennyire nem így van. Na de a propaganda másról szól. Ne felejtsük el, hogy az átlagkereset is egészen más számokról beszél, mint a valóság. Bár elvileg a bérek is rekord magasságokba emelődtek, az árak emelésével lépést nem tudnak tartani, végeredményben pedig egyáltalán nem tudunk jobban élni...

A bajok inkább ott kezdődnek, hogy megkapja az ember a fizetését - és mivel az országunk jó része már gyakorlatilag hónapról hónapra éldegél (vegetál) a fizetéséből - bizony ha mérlegeljük a bevételünket és a várható havi kiadásainkat - a mérleg lehet már eleve ordít a hiánytól. Tervezünk, hogy ennyit tudunk befizetni egy adott hónapnyi keresetből, de még valahogyan fent is kellene magunkat tartani az adott időszakban, enni, öltözködni, tisztálkodni és közlekedni kell a lakhatási költségeken túl is, mert létezünk. Azokról az esetekről már ne is tegyünk említést, melyek a váratlanul előforduló kiadásokat jelentik, ezek is nagyon sokfélék lehetnek, pl. egy betegséggel összefüggő kiadások vagy szimplán elromlik valami és pótolni vagy javítani kellene.

Ilyen körülmények között, ha egy ember vagy család kiadásai valamilyen ok miatt lecsökken az eddigiekhez képest, kezelhetetlenné válik az élet finanszírozása. Már egy párnapos betegállomány is megteszi hatását váratlan kiadások és bevétel kiesés formájában. Nincs is min csodálkozni, hogy ilyen rossz a magyar lakosság egészségi állapota, hiszen nem mer táppénzre menni, gyógyszereit nem tudja kiváltani, adott esetben ha nem egy pár napos időszakról van szó, még a munkahelyét is elveszítheti... Mivel az emberek a fizikumukat nem tudják megfelelően karbantartani, túlóráznak folyamatosan, mindenféle szempontból elhasználódnak, elfáradnak, amiből már csak egy lépés lehet az egészség olyan fokú megromlása, hogy jöhet a megrokkanás vagy egy baleset, melynek szintén hosszabb kiesés vagy maradandó egészségkárosodás is lehet a következménye. És borul minden az anyagiak terén, ráadásul hosszútávon.

Bár most azt mondják már munkaerőhiány van hazánkban, ennek ellenére mégis sokan vannak munka nélkül. Mivel a munkáltatók bevett gyakorlata a mai napig a határozott idejű szerződéssel való foglalkoztatás, így bizony tervezhetetlenné is tudja tenni az életet. Ugyan hosszabbít szerződést a munkáltató egy ideig, aztán jön valami gazdasági gubanc vagy valami jogszabály, hogy ha munka nélkülit alkalmaz, kedvezmény jár neki, stb. és az egy ideje már ott dolgozó ember egyszer csak az utcán találja magát.

Amennyiben a fizetésből vegetáló ember hónapról hónapra szembesül azzal, hogy éppen túléli valahogyan az aktuális hónapot, de beüt valami gazdasági gubanc a számításaiba, és nem tud mindent befizetni, elkezdi a számlák osztását és szorzását, hogy melyik csússzon, melyik a fontosabb. Ezzel egy ördögi láncolat veszi kezdetét. Két-három hónapot még vissza lehet egyenesbe szedni, de csak precíz odafigyeléssel. Ha a folyamat hosszabb ideig áll fenn, bizony előbb vagy utóbb kicsúszhat a dolgok irányítása a kezéből. Mit lehet ilyenkor tenni?

Természetesen gondosan mérlegelni kell a kiadásokat, azonban a számlákkal sok mindent nem lehet kezdeni, azokból sokat nem lehet spórolással lefaragni, tekintettel arra, hogy már adottak, amikor a baj beüt. Az ilyen esetekre csak úgy lehetne felkészülni, hogy az ember tudatosan félre tesz magának. Csakhogy ezek a megtakarítások vagy elfogytak már sok családnál, vagy az alacsony fizetés mellett ennek összerakására semmi lehetősége sem volt. Vagy például az energiaszámlákat csökkenteni energiatakarékos berendezésekkel, izzókkal lehetne, de ugye ehhez is pénz kellene, az meg éppen hiányzik erre. Szóval maradnak az olyan kiadások a csekkek díjainak megtakarítása szempontjából, hogy az eddigi megszokott termékeket, élelmiszereket olcsóbbakra cseréljük, elhagyunk "luxus" kiadásokat (persze, akinek még akad ilyen), nem veszünk új ruhát, cipőt, nem nyaralunk, nem művelődünk, olcsóbb előfizetési lehetőség után nézünk, persze a szolgáltatók szerződési szokásait a hűségidővel nézve, ez sem biztosan kivitelezhető megoldás.

De ha ez a pénzügyileg negatív mérlegű helyzet akár egy-két évig is fennáll, ne adj Isten, még hosszabban, bizony nem a rendeződés felé fognak a dolgok alakulni, elindul a megállíthatatlan negatív spirál lefelé.

Milyen fizetni való csekkekről beszélhetünk egy átlagos család esetén?

• Közüzemi szerződésekből adódóak: villany, gáz, víz és csatorna, távhő, szemétszállítás
• Lakhatási költségekkel összefüggésűek: lakbér, közös költségek, lakáshitel-törlesztések, lakásbiztosítás vagy életbiztosítások a hitellel kapcsolatban
• Telefon, TV, internet előfizetések

Egyéb, de nem nélkülözhetetlen kiadások egy átlagos család esetén:

• Közlekedéssel kapcsolatos kiadások (ugye kikerülhetetlen, munkába, iskolába el kell jutni)
• Élelmiszer (élünk, nem hagyhatjuk el)
• Tisztálkodás (közegészségügyi és társadalmi szempontból sem lenne jó kihagyni)
• Ruházkodás
• Iskoláztatási kiadások (bár elvben ugye ingyenes)

Szándékosan nem soroltam fel még nyilvánvalóan létező kiadásokat, ezek már családja válogatja, ki mit tud még magának megengedni, de egy bizonyos anyagi határ alatt szerintem ezek eleve ki fognak esni a körből, tehát nem lehet lefaragni.

Mondhatnánk, hogy ilyenek a telekommunikációs szolgáltatások is. Tekintettel arra, hogy a 21. században élünk, ezeket sem igazán lehet mellőzni (munkakeresés, minimális tájékozódás, "kultúra").

Betoppant a váratlan helyzet az életbe és össze kellene egyeztetni a kiadásokat a bevétellel. Nyilván mindenki átgondolja, hogyan tovább, min lehet húzni összébb. Amennyiben két-három havi számlával csúszunk meg, előbb vagy utóbb jönnek a retorziók, fizetési felszólítások jó pénzért felszámolva, késedelmi kamatok, szolgáltatás szüneteltetése, mely tulajdonképpen tovább fogja a bajt halmozni, ha tudjuk is rendezni a számlákat, jönnek a visszakapcsolási költségek. Amennyiben még ez sem megy, jön a MOKK. A baj nem fog csökkenni, csak fokozódni. Persze részletfizetést lehet kérni, ez elméletben jó megoldás, de amennyiben a bevételek oldalát nem tudjuk rendezni, kivitelezhetetlenné válhat.

El is érkeztünk az adós fizess helyzetig. Szolgáltató persze jogosan várja az elfogyasztott szolgáltatás díját. Kisember jogosan mondja, hogy a nincsből nem tud törleszteni. Sajnos ilyen esetekben a szolgáltatók, behajtócégek, bíróságok csak az adósság tényével foglalkoznak. Teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy adva van egy fizetési lehetetlenségben élő ember a családjával együtt, aki akarna, de nem tud fizetni, nem belerúgni kellene ilyenkor még egy következőt, hanem olyan megoldást kellene találni, ami segít megoldani a problémát. A belerúgás a munkabérletiltás és a bankszámla zárolása lesz. Arra nem is tudtam rájönni, hogy ha már egyszer valakinek letiltják a fizetésének a 33 vagy 50 %-át, miért is kell még a bankszámláját is zárolni, és a fizetés fennmaradó részétől is megfosztani? Vagy családtámogatási ellátásokat levonni? Ja, hogy a törvény ezt nem is engedi, csakhogy a számlakezelő pénzintézet nem mérlegeli a letiltáskor, hogy a számlán nem kizárólag munkabér van. Ugyan az öregségi nyugdíjnak megfelelő összegnek a számlán kellene maradnia, ahhoz sem fér hozzá az adós, csak ha befárad plusz költségeken a bankba, és kéri a számla feloldását, hogy ehhez a szégyenteljes összeghez hozzá tudjon jutni, természetesen ezt is jó pénzért teheti meg a bank javára. Azt az aprócska tényt szintén figyelmen kívül hagyja a jogalkotó, hogy ezzel a megoldással bizony csak további számlák fognak felhalmozódni és tulajdonképpen az életfeltételeitől fosztja meg az adóst és családját.

Valamiért a törvénykező fejében csak az a tény fordul meg, hogy az adós egy bűnös és hanyag ember. A méltányosságot pedig adóssal szemben nem ismerik. A fizetésfelszólításoknak tulajdonképpen azokban az esetekben van értelme, amikor az elfelejtettem esete áll fenn. Az összes intézkedés azonban azt mutatja, hogy az adósság kizárólag szándékos, a szolgáltató megkárosítása miatt következhetett be, tehát büntetni kell. Ára van a fizetésfelszólítástól a bankszámlazároláson át, a munkabérletiltásig mindennek, még pedig büntető jelleggel. Sokra megy az adós vele, hogy ezt minden egyes esetben a fejére is olvassák. A részletfizetéseket pedig úgy alkalmazzák, hogy ha egyetlen esetben is késedelembe esik az adós a részlettel, természetesen az aktuális számla megfizetése mellett, rögtön egy összegben követelhetővé válik a tartozás. Sok esetben a részletfizetéseknél már eleve az is gond, hogy igazából az sem lesz alku tárgya, hogy mekkora és hány részletben tudja az adós vállalni a fizetést.

Bölcsebb lenne úgy megközelíteni a helyzetet, hogy ha már a baj előállt, türelmi időt kapna az adós, és figyelembe vennék, hogy miként tudna törleszteni és a további adósság felhalmozásának elkerülése végett ésszerűen lehetne módosítani a már meglévő szolgáltatást. Ennek egyik kivitelezhető módja az előrefizetős órák felszerelése. Azt is figyelembe kellene venni, hogy mikor érkezik az a bizonyos fizetés, a határidőket lehetőleg ezekhez kellene igazítani.

Azonban a valódi megoldás az lenne, ha a bérek és a megélhetés költségei beszélő viszonyban lennének egymással. Ha valódi munkahelyteremtés folyna hazánkban. Igaz, ezekkel az adósságokkal hány embernek van biztosítva a rendszeres munkája méghozzá jó fizetséggel. Gondolok itt a behajtásban dolgozókra, közjegyzőkre, ügyvédekre és bírókra. Lehet lényegesen kevesebb munkájuk lenne, ha az emberek zöme élhető bérért dolgozna.

Amennyiben érdekesnek találtad az írásomat és úgy gondolod, hogy másoknak is hasznára válna, kérlek oszd meg, hogy hozzájuk is eljuthasson. Facebook oldalamon tudsz követni és hozzászólni vagy írhatsz ide: hopihetanc@gmail.com.