Az ember CSAK élni akar(na) méltósággal

Ha hagynák. Valamiért azt tapasztalom, hogy sem hazánkban, sem a nagy világban, nem ez a cél. Az ember ne akarjon csak élni méltósággal.

Tüntetések vannak. Ki ezt tud róla, ki meg azt, attól függően, hogy honnan is tájékozódik, vagy egyáltalán mi jut el hozzá. És nem is ez a legfontosabb, hanem, hogy mit mond belül a lelkiismeret hangja. Ezt nem lehet manipulálni, legfeljebb nem meghallani vagy elnyomni ész érvekkel.

Nem vitatom, nem jó a rombolás, a károkozás, az erőszak. Mert tudjuk az erőszak erőszakot szül. És itt máris feltehetjük a kérdést, vajon ki követett el előbb erőszakot a másik felett? Az, akinél betelt a pohár és kiment tiltakozni, hogy na ez már sok nekem, ezt nem veszi be a gyomrom? Vagy az, aki egy ország tiltakozó hangjait semmibe véve akkor is véghez viszi akaratát, mert nem szolgálni jött, hanem uralkodni? És tette ezt már sokadik alkalommal.

Jó nevelt gyermek módjára szabad-e a végtelenségig szófogadó, törvényeket tisztelőnek maradni? Apropó meddig szabad tisztelni a törvényeket, ha azok nem a szebb és jobb jövő reményében születnek, hogy boldogabban élhessünk? Mert az emberek nem tombolni és zúzni akarnak, megalázni a sorfalt álló rendőröket... csak élni és élni hagyni szeretnék egymást. De nem hagyják meg számukra ezt az egyszerű igényt. Nem, már régóta nem. Valami nagyon félresikeredett hazánkban. A rendszerváltás jónak indult, eleinte reménykedtünk, tette mindenki a dolgát. Sokaknak jutott osztályrészül a nehézség, a munkanélküliség, a kilátástalanság. Pedig nem vágytak másra, csak a méltó emberi életre.

Persze akadtak sokan, akiknek bejöttek a dolgok és egyre jobban kezdtek élni. Ezzel nem is lenne semmi baj, mert mindig lesznek olyanok, akiknek jobban és akiknek kevésbé jobban megy. Csak a kevésbé jobban menőknek sem szabadna egy bizonyos szint alá zuhanniuk.

Mi ez a bizonyos szint?

Azoknak a feltételeknek az emberhez és az írt dátumhoz, 2018! méltó életkörülményeknek megléte, mely az életben maradásunkat, az egészséghez, a gyermekeink egészséges felneveléséhez, a méltósággal megélt élethez és távozáshoz kellenek.

• Hogy legyen fedél az ember feje felett... (Miért is nem lehet ez alanyi jogunk?)
  
• Hogy a munkája során ne kereshessen senki attól kevesebb összeget, mint amire szüksége van, hogy újra munkába tudjon állni...
  
• Hogy joga legyen akkor is a méltó emberi életre, ha valamely oknál fogva nem tud már dolgozni...
  
• Hogy megbecsülje a munkáltató, és felelősséggel tartozzon azért, mert egy embert nem lehet lekapcsolni, mint egy gépet, amennyiben nincs munka vagy megrokkant vagy betöltött egy bizonyos életkort...
  
• Hogy legyen ideje és elég anyagi lehetősége a családalapításra, a gyermekei felnevelésére, a szülei gondozására...
  
• Hogy legyen ideje és anyagi lehetősége, hogy szellemét művelje, azaz a kultúrára...
  
• Hogy legyen lehetősége az örömteli mozgásra... mert aki, éjt nappallá téve gürizik, az rendkívül mozgásszegényen él minden káros következményével egyetemben...
  
• Hogy legyen számára elérhető egészségügy, megfelelő ellátással...
  
• Hogy legyen módja tanulni, akár az élete végéig ... Ne áltassuk magunkat, a 21. század követelménye ez...
  
• Hogy láthassa, lesz jövője a gyermekeinek az emberhez méltó élethez... (Lesz még hol élnie, a Föld kizsigerelése már lassan visszafordíthatatlan, de ugye nem kizárólag erre gondoltam...)
  
• Hogy legyen elegendő szabadon felhasználható éves szabadsága, amit nem kizárólag ügyintézésekre, az elmaradó otthoni tevékenységek bepótlására kénytelen felhasználni, hanem valóban regenerálódásra...
  
• Hogy ne kelljen olyan kérdésekkel szembesülnie, melyekre nem lehet jó választ adni, eszem vagy fűtök? Rezsit fizetek vagy gyógyszert veszek, stb...
  
• Hogy ne kelljen a hónap közepétől azért rettegnie, hogy miből fog élni a következő fizetésig? Hogy ne azért rimánkodjon, hogy csak ne történjen semmi váratlan, ne romoljon el semmi, ne nője ki idő előtt a gyerek a ruhát, a cipő bírja még ki a következő fizetésig... és ez a sor rendkívül hosszú lehetne. Sokan ismerik, ki-ki mit élt eddig meg...
  

Ezekhez a kérdésekhez pedig doszt mindegy, hogy milyen párt, milyen ideológia van éppen a cirkuszi porondon. Ezek emberi vágyak, melyek hiánya és beteljesületlensége még ma is aktuális, vagyis aktuálisabb mint valaha hazánkban. Ehhez adták kezüket eddigi kormányaink. Nem sikerült nekik, mert fontosabb volt mindig az elődök, az ellenzékben levők bírálata. Közben az ország elvérzett. Akik a hatalmat birtokolják megfeledkeztek arról, hogy voltak ők is a másik oldalon. Azt is elfelejtik közülük sokan, hogy nem mindig éltek anyagi jólétben sem, hogy rossz volt, amikor nekik parancsoltak, amikor semmibe vették őket, már nem emlékeznek rá. A hatalom megrészegítette őket. Pedig nekik is akadna lelkiismeretük. Csak az egójuk befogja fülüket, befogja szemüket, a szájukra lakakt került. És egy beragadt lemezjátszóról szól a közlendő műsoruk: a Soros tehet mindenről, a migránsok veszélyeztetik hazánkat, a ballibsik, mi a népet szolgáljuk, a családokat, nem hagyunk senkit az út szélén, mi keresztények...

Most végre valami elkezdődött, az ellenzék - bár gyakorlatilag törvényes lehetőségeik alig-alig vannak - végre megfogta egymás kezét, végre közösen hallatták hangjukat. A nép, főleg a fiatalok elindultak azért, hogy talán majd most sikerül valóban elérni, hogy az életünk ne egy statisztikai adat, ne egy emberi erőforrás, egy számadat legyen csupán. Élőlények vagyunk, gondolkodásra és fejlődésre képes lehetőséggel megáldott emberi lények, nem droidok!

Csak jusson mindenki eszébe Masslow piramisa! Az ember életének sok-sok aspektusa van, kinek melyik élvez persze prioritást, de az ember csak akkor lehet boldog, ha nem kell lemondania az emberi értékekről, a családjáról, az emberi kapcsolatairól, a szeretetről. Mert az életünkben ezek a lényegesek, a munkánknak is ezt illene szolgálnia. Az nem szolgálat, hogy elvegye tőlünk azt, ami bennünket emberré tesz...

Amennyiben érdekesnek találtad az írásomat és úgy gondolod, hogy másoknak is hasznára válna, kérlek oszd meg, hogy hozzájuk is eljuthasson. Facebook oldalamon tudsz követni és hozzászólni vagy írhatsz ide: hopihetanc@gmail.com.