Az ember legfőbb megrontója, a hatalom- és birtoklásvágy

 Azt hiszem ez a két tulajdonság szinte egyidős lehet az emberiséggel, vagyis mélyen belénk ivódott. Hurcolja magában mindenki és örökíti tovább az utódjainak. Hogy kinek mekkora vonzódása lesz, jól beépíteni a személyiségébe, az több mindentől is függ.

Mondhatnánk, hogy a megszülető kisbaba, tisztalappal indul az életbe. Vajon igaz-e ez az állítás? Ha pusztán materialistán gondolkodunk, és az életből csak azt látjuk, ami megfogható, igaz is a mondás. Azonban, ez nem így van. Az éppen megszületett pici ember jön valahonnan, vannak valahol elraktározott emlékei és tapasztalatai. Az első hét évben fokozatosan veszíti el a gyermek azt a tudását, mely még emlékezteti arra, hogy honnan is érkezett.

Az sem a véletlen műve, hogy a gyermek éppen melyik családba érkezik. Azt még a materialista szakemberek is elfogadják, hogy az élet alakulásában meghatározó az a környezet, ahová egy gyermek megszületik. Egy lélek odafönn a Szellemvilágban elhatározza, megtervezi, hogy az eljövendő életében milyen utakat, milyen feladatokat szeretne megtanulni, milyen karmikus terheket kíván oldani, és ehhez megválasztja a legmegfelelőbb szülőket. Még azt is megtervezi, hogy kikkel és mikor fog találkozni majdani életében. De sajnos ezekre a tervekre sem emlékszik csakúgy, vakon indul mindenki ezt a tervet megvalósítani.

Nem nehéz kitalálni, hogy amiről eddig írtam az a reinkarnáció. Még ma is sokan hitkérdésnek és keleti vallásos elképzelésnek tartják a reinkarnációt. Pedig nem az. Akit érdekel, nézzen utána az ókori görög filozófusok munkáiban, hogy hányan hirdették a lélek halhatatlanságát, az újjászületések törvényét. (Pythagoras, Hérakleitosz, Platón, hogy egy pár nevet említsek.)

A leszülető lélek még a személyiségét is meghatározza, hiszen a feladataihoz passzoló adottságokkal lehet jól megoldani a vállalt életfeladatot. Azok, akik az asztrológiában jártasabbak, tudják, hogy egy-egy jól felállított születési képletben mi minden látható arról, hogy merre is kellene navigálnia az életében a képlet tulajdonosának. Elakadás esetén érdemes jó szakemberhez fordulni.

A reinkarnáció célja, hogy az embert életről életre segítse tudatának a csiszolásában. Most feltehetik sokan azt a kérdést, hogy miért nem emlékszünk előző életeinkre? Ennek nagyon egyszerű oka van, a saját védelmünkben. A Földön egy időben élő lelkek különböző fejlettségi szinten állnak, vannak fiatal és már idős lelkek közöttünk. Egyrészt ha mindenre emlékeznénk, bizony nagyon megterhelő lenne szembesülni korábbi gyarlóságainkkal, átélt sérelmeinkkel. Az álmaink, be-bevillanó gondolataink azonban hozhatnak elő előző életbeli morzsákat, főleg azért, mert jelen életünk feladatával kapcsolatosak. Bizonyára sokan tapasztaltak már olyat, hogy találkoznak egy számukra addig ismeretlen emberrel, és ennek ellenére vagy nagyon szimpatikus azonnal, vagy hatalmas ellenszenvet érez iránta, esetleg úgy érzi, hogy már ezer éve ismeri. Ezek rendszerint olyan találkozások, melyek szereplői már korábbi életekben találkoztak egymással. Karmája minden embernek van. Ez nem egy mumus, amitől félni kell, hanem egyszerűen elkövetett cselekedeteink következményei. Nem jutalmaz és nem büntet, pusztán kiegyenlít és tanít.

A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után jöhet a hatalom- és birtoklásvágy. Elgondolkodhat mindenki azon, hogy mit vált ki belőle a hatalom szó, milyen érzések jönnek fel benne, ha ezt a szót hallja, vagy ezzel szembesül? Agresszió? Félelem? Akarom? Dicsőség? Elismertség? Pénz? Több vagyok a többieknél? Vagy köszönöm, nekem erre nincs már szükségem? Persze van egy mondásunk: A tudás hatalom. Mit is jelenthet ez? Jó sok iskolát elvégezni és majd jól boldogul az ember az életben, főnök leszek, sok beosztottal, gazdag leszek, nem parancsolnak majd nekem, én parancsolok másoknak... Egohízlalás. A valódi tudást viszont nem az iskolapadban okítják. Annak megszerzéséért az embernek valódi áldozatokat kell hoznia, feláldoznia mérhetetlen hatalom- és birtoklásvágyát, megtanulni tisztelni és elfogadni az embereket, vagyis a jellemét tökéletesebbé kell tennie, és megismerni az életet működtető egyetemes törvényeket.

A hatalom és a birtoklás valahogyan kéz a kézben járnak. Az az ember, aki ragaszkodik a hatalmához, birtokolni is akar. Ha szétnézünk a szűkebb és tágabb környezetünkben, a nagy világban, akkor látjuk, hogy ma minden ezek körül mozog. Ez ömlik nap, mint nap ránk a televízióból, az internetről, a filmekből és magából az életből... Hozzájuk társul az erőszak. Mert ugye nem kiérdemelni akarja valaki a hatalmat, sokkal könnyebb azt elvenni másoktól, megvásárolni az embereket, hogy uralkodhassunk kedvünkre rajtuk. Ugyanez nyilvánul meg a mindennapi kommunikációban is, ha két ember véleménye eltér egymástól, egyesek vérre képesek menni azért, hogy bizony nekem van igazam. Nincs legminimálisabb tisztelet, nincs odafigyelés a másikra, nincs empátia, csak akaratok feszülnek egymásnak, le kell győzni a másikat mindenáron. Sajnos ezt a versenyszellemet nevelik már az óvodásokba és iskolásokba is. Ebből az is következik, hogy összefogás sincs, mert ahhoz fel kellene adni, hogy csak nekem lehet igazam, csak én lehetek az első és ha nem tisztelem a másik embert, együttműködni sem fogok tudni vele. Az pedig nem összefogás, hogy majd én az élre állok, és megmondom az alattam lévőknek, hogy mit és hogyan gondoljanak vagy tegyenek.

Mai világunkban óriási értékválság van. A valódi értékek értéktelennek tűnnek már az emberek szemében, és az új isten a pénz, mert azzal bármit elérhet az ember, akkor lesz nagy ember, ha jó nagy vagyona van, az sem számít hogyan és miből, csak legyen. A cél szentesíti az eszközt. Persze alattvalókat és szolgákat kell tudnia maga alatt, hogy hatalmát kiélhesse. Tapasztalhatjuk ezt folyamatosan, hiszen szinte minden ez alapján működik. Az ország vezetői, az országgyűlési képviselők, a politikusok elfelejtették, hogy ők szolgálni lennének hivatottak azt a népet, aki megválasztotta őket, ehelyett uralkodnak rajtuk. Adj hatalmat egy embernek, és megismered valódi jellemét.

De nem kell ilyen magasra lesni, ugyanezek a működési módok szinte minden területén az életnek felfedezhetőek. A munka világa éppen így működik. Már az számít a legkevésbé, hogy ki hogyan végzi munkáját, ha nem tetszik a képe, vagy szólni merészel az igazságtalan bánásmódért, majd hamarosan repülhet.

Vagy, ha azokra a kampányokra gondolunk, melyekből hazánkban iszonyat sok van, melyeknek egyetlen célja a gyülÖLETkeltés.

Sokan hivatkoznak arra, hogy a gyermekekre milyen rossz hatással van, hogy a televízióból, a sok filmből is csak az erőszak folyik. Ez igaz is, de nem ez az egyetlen ártalmas rájuk nézve. Maga a családok működése hibádzik, és ez a tény a legártalmasabb. A szeretet manapság nem más, mint birtoklom a párom, a gyermekem. Hány és hány családban mennek a hatalmi játszmák a szülők között vagy a gyermeket nevelő szülők és saját szüleik között. Mert valaki hordani akarja azt a bizonyos nadrágot. És ebben sem a nőket, sem a férfiakat nem kell félteni. Az "csak" az enyhébbik eset, amikor pusztán manipulálás, érzelmi zsarolás az eszköz. Azonban még mindig sok esetben a verbális agressziót kiegészíti a fizikai vagy a szexuális erőszak is. És még mindig van, hogy maguk a gyermekek az áldozatok. Érthetetlen, hogy még napjainkban is előfordul, hogy az apa erőszakolja meg saját gyermekét. Sajnos a gyermeket akár a szülők, felnőttek, de még a hivatalok is csak egy tárgynak tekintik, akit lehet ide-oda pakolni, nem törődve azzal, hogy érző és érzékeny emberi lelkek. Jól mutatják ezt a helyzetet a gyermekelhelyezési perekben a szülői hozzáállások, a PAS, a szülői elidegenítés módszere (megjegyezve, hogy ez a folyamat már bizony a házasság vagy élettársi kapcsolat fennállása alatt elkezdődhet) és maga a rendszerabúzus.

Összegezve a fentieket bizony nagy a baj a fejekben és az emberi jellemekben. Lenne min változtatni. Hiszen, ha a gyerekek ebben a mentalitásban nőnek fel, ők is ugyanilyen felnőttekké válnak.

Nem tetszik ez a szép új világ? Változtatni kell rajta. Ezt nem lehet azzal, hogy majd a gyermekeket másra neveljük szavakkal, közben meg az eddigi szemlélet szerint élünk, vagyis bort iszunk, és vizet prédikálunk. Mindenkinek saját magán kell elkezdenie a változtatást. Ehhez nem is sok kellene, csak végig gondolni, hogy jól esik, ha velem is így viselkednek?

Jézus tanításainak legalapvetőbb törvénye:

"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták." (Palesztina, Kr.u. 1. sz., Máté 7:12 

Sajnos tudjuk nagyon jól, hogy bár az elmúlt kétezer évben Jézus nevét harsogták, tanításait messze nem sikerült betartani. Itt lehetne már az ideje ennek szellemében élni. Hozzátenném, hogy bizony ez a tanítás megtalálható szinte az összes vallásban, tanításban. És a világ valahogy nem akarja ezt elsajátítani és élni...

Visszautalva a bevezetőmre a reinkarnációról és a karma törvényéről, bizony, akik ma a hatalmukat és a birtoklási vágyaikat másokon élik ki, a jövendő életükben majd a másik oldalon fogják magukat találni, nem büntetésből, hanem tapasztalatszerzésből és hogy a dolgok kiegyenlítődjenek. Viszont ismerjük a mondást, hogy fentről lehet a legnagyobbat zuhanni, és erre nem feltétlen kell egy újabb életet megvárni. Az ilyen történések nem kicseszésből vannak, csak az élet tanításai. Viszont akik majd ezután kapaszkodnak fel a hatalmat gyakorlók közé, gondolják csak meg jól, hogy mit és hogyan tesznek. Érdemes-e az emberséget, tiszteletet, szeretetet feláldozni a pénzisten oltárán?