"Gnóthi szeauton!"

Azaz "Ismerd meg önmagad!" állt a delfho-i jósda bejáratánál, egy nagyon fontos messzi időkre, napjainkra is aktuális felszólítás. Akár még azt is mondhatjuk, hogy mára divattá vált az önismeret. És ami divattá válik, ott óhatatlanul megjelenik a profit hatalma is. Üzletté vált az önismeret. Az ember pedig hiszékeny, nem szereti a sok utánajárást, ideje sincs rá, mivel abban a hitben él, hogy most és azonnal mindent meg kell ragadni, egyetlen életbe bezsúfolni... Így lehet egy-egy hétvégi tanfolyamon megvásárolni akár a megvilágosodást is. Csakhogy ez nem így működik.

Maga az önismeret divattá válásának kérdése rámutat arra, hogy valahol ez egy alapvető emberi igény lenne, egyes emberek valamiért elkezdik kutatni, hogy kik is ők valójában. Nevetségesen hangzik, hogy hogy nem tudja valaki, hogy ki is ő? Hát X. Y. és pont. Ahány ember, annyi indíttatás lesz, hogy erre az útra lépjen. Talán feldereng a gondolatai között, hogy ez a materialista életfelfogás vagy a vallásos szemléletmód valahogy nem kerekek, a lelke mélyén valami azt mondja, hogy keresd meg, ami hiányzik, hogy kerek legyen a történet.

Erre a folyamatra rásegít az is, ahogy az ember éli napról napra életét, tapasztal, cselekszik, néha gondolkodik, mi miért történik vele. Egy idő után - jó esetben - értelmesen, de elkezdi saját életével kapcsolatban megfogalmazni a "miért" kérdések sokaságát és ezekre a saját válaszait. Akár a 3-4 éves gyermek, aki elindul felfedezni a világát, előbb saját környezetét.

A felnőtten feltett kérdések mögött sokszor nehéz emberi próbatételek állnak, melyek kikényszerítik az emberből a kérdéseket. És ez nagyon jó. Azonban bátorság kell az útra rálépni. Nem is veszélytelen ez a folyamat, még sem beszélnék le senkit erről a "kalandról". A veszélye abban rejlik egyrészt, hogy bedől valamilyen hamis prófétának, az akad bőven manapság. Gyorsan akar haladni az úton, és kihagy lépcsőfokokat. Nem tudja a mindennapi élettel összeegyeztetni a folyamatot. 

Bizony az is előfordulhat, hogy egyszer csak két világ közé szorul, a régi már nem ad semmit, menekülne tőle, az új meg még nincs. A magánéletre is hatással van ez a folyamat, jó esetben lecserélődnek a barátok és társak. Amennyiben a házastárs nem halad az útját keresővel együtt, véget is érhet a kapcsolat. Akár még magányossá is lehet válni ezen az úton. A még alvó emberek nagyon bántóak tudnak lenni az elindultakkal. A legenyhébb kifejezés, hogy megbolondultál. Ezek a látszólagos negatív fejlemények és következmények ne vegyék senki kedvét, hogy megkeresse saját egyéni útját. Az útonlevés azt is jelenti, hogy az ember elindul a fejlődése útján, ezt pedig saját személyiségének a csiszolása nélkül nem lehet megtenni, vagyis az ember jobbá kell, hogy váljon. Amennyiben ez nem következik be, rossz a kijelölt út, változtatni kell rajta. És ami a legfontosabb áldozat nélkül ez sem fog menni. Pedig csupa olyat kellene feláldoznia az embernek, melyek már nem érte vannak.

Milyen kérdések kerülnek előtérbe az ember életének előrehaladása kapcsán?

Mi az élet értelme?

• Velős kérdés. Az olyan semmi válasz, hogy szeretkeztek a szülők és megfogantam, gyermeket akartak a szüleim és jöttem. Ebből az is következik, hogy bizony sivárnak érezheti az ember az élet mai leredukálását, miszerint megszületünk, felnövünk, családot alapítunk, dolgozunk, megöregszünk és meghalunk. Vagy írhattam volna, hogy egész életünkben csak nyögjük és nyögjük a csekkek fizetését. A munkát ma már a legtöbb ember pusztán gazdasági kényszerből végzi, jóllehet az ember alapvető szükséglete lenne az értelmes tevékenység, az alkotó munka.

Ki is vagyok valójában?

• Az ember nem egyenlő a fizikai testével. Gondolkodom, tehát vagyok, mondta egykoron Descartes. A tudománynak még mindig nincsenek pontos eredményei arról, hogy vajon honnan is származnak a gondolatok, hol raktározódnak. Azt gondolják, hogy ez egy agyi tevékenység. De igaz-e ez? Vagy az érzelmek honnan származnak? Azonos vagyok-e a gondolataimmal és érzelmeimmel? Egy kérdés újabbak sorozatát képes generálni. És ez így van rendjén.

Mit tartok értéknek?

• Nem titok mai világunk értékválságban szenved. Látszólag pénzen mérünk mindent. Mit kezdjen magával az az ember, akire nem hat ez a fajta mérce? Akinek még van normális értékrendje? És mik a valódi értékek?
• Milyen szánalmasak azok a cégek által szervezett tréningek, ahol azzal akarják ösztönözni az embereket, hogy minél nagyobb jövedelemre tegyenek szert a céljaik eléréséért. Mert hát ugye csak megvásárolandó célok léteznek... Azért ez sem így működik. Az élettervvel szembeni vágyakat nem lehet elérni, vagy, ha eléri mégis az ember, sok köszönete nem lesz belőle, és ahogy jött, úgy el is tűnik. Egy példa, ha valaki szeretné megnézni az egyiptomi piramisokat, de pusztán azért, hogy elmondhassa, én itt is jártam ám, lehet nincs is szüksége erre az útra. Ha azonban valakinek ott olyan személyes megtapasztalásai lehetnek, melyek a fejlődését elősegítik, és őszintén vágyik eljutni Egyiptomba, a sorsa fordulhat úgy, hogy az álom valósággá válhat életében. Talán a cél eléréséhez nem is a minél nagyobb vagyon előteremtésének kellene a központi kérdésnek lennie. Sokkal inkább, hogy az ember helyes célokat tudjon maga elé kitűzni és legyen kitartása és főként hite a megvalósításhoz.

A pénz nem egyéb, mint az eszköz, hogy az ember valami jót tehessen. Az a bizonyos szűk kis réteg, aki a világ vagyonának a nagy részével rendelkezik, és éhes, egyre több és több kellene neki, bizony nem arról híres, hogy sok jót cselekszik... Az esetleges jótékonysági cselekedetek a részükről csak cseppek a tengerben, és arra történnek, hogy elfedjék azt, hogy milyen módon szerzik a profitjukat. Gondolok itt azokra az Ázsiában működő cégekre, melyek embertelen és egészségtelen körülmények között, éhbérért termeltetnek, csak hogy minél nagyobb profitra tegyenek szert. Közben pedig megmagyarázzák, hogy bizony ők milyen jó fiúk, munkát adnak a szegényeknek. Mintha hasonlók kis országunkban is lennének...

A spiritualitás és ezotéria áruvá tétele egy dolgot tud elősegíteni, hogy eltérítsék a kereső embereket a helyes ösvénytől. Persze a mai életmódunk, hogy ne legyen időd, ne merj a mindennapokon túl látni, ugyanezt a célt szolgálja. Pedig az igény ott lenne sokakban, kérdések vannak, csak a válaszok után kellene kutakodnunk a lelkünk mélyén.

Honnan jövünk, hova tartunk?

Hogyan működik az élet két nagy misztériuma, a születés és a halál?

Mi a valódi hit?

Hol van a valódi Énünk, a lelkiismeret hogyan működik?

Létezik-e Isten? Milyen a valódi hit?

Sorolhatnám a kérdéseket. Azonban ahány ember, annyi kérdés és annyi válasz lesz. Maximum a saját kérdéseimet, válaszaimat, gondolataimat írhatom meg. Minden szubjektív, hiszen mindenki a saját tapasztalatai alapján tud gondolkodni. A könyvekből is sok mindent meg lehet "tanulni", ám ez még nem valódi tudás lesz, az igazi tudáshoz át kell élni, meg kell tapasztalni a "tananyagot", vagyis a gyakorlatba ültetni. Sokszor még az a vád is éri az ilyen embert, hogy elmenekül az élet gondjai elől. Ez azonban szintén nem igaz, mert amikor az ember átülteti a gyakorlatba a "tananyagot", ez inkább egy kulcs lesz az élet nehézségeinek leküzdésében.

Ehhez a témához kapcsolódik számomra az életmódváltás is. Ahogy az ember elindul az úton, óhatatlanul elkezd változtatni dolgokat az életében. Elhagyhat rossz szokásokat, tudatosabban oda fog figyelni, hogy milyen táplálékkal tömi nap mint nap a testét és a szellemét. Érdekes, hogy az életmódváltásról is sokszor csak a test kapcsán gondolkodnak az emberek, pedig nem elválaszthatónak kellene lennie a lelki dolgoktól sem. Hogyan érezzük magunkat a bőrünkben? A test nem tud szuperül teljesíteni, ha a benne helyet foglaló lélek szenved. Láthatjuk, hogy a lelki eredetű megbetegedések milyen nagy számban kezdenek előfordulni, különösen a depresszió már népbetegség kategóriát élvez. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb testi elváltozás, betegség mögött a lélek üzenete áll. Gyógyszerekkel próbáljuk orvosolni, azt ami nem fizikailag megjelent betegség, ha egyáltalán helyes-e betegségként meghatározni. Bizony, ha az ember nem veszi ezeket a lelki üzeneteket, előbb vagy utóbb a fizikai elváltozások is valósak lesznek. Máris egy újabb kérdés következik...

Miért boldogtalanok az emberek?

Jó-e így a világ, ahogy van?

Sajnos sok minden hibádzik benne. A világ megváltoztatásához mi egyéni kisemberek picik vagyunk egyedül, ennek ellenére mi tehetjük érte a legtöbbet. Megélni emberi mivoltunkat, csiszolni magunkat, merni élni. Az alkotásunk tárgya lehetünk akár mi magunk is, mely korántsem egy öncélú folyamat, hiszen a valódi előrehaladásunk az egész emberiséget szolgálja.

Nem szaporítanám tovább a szót. A végén álljon itt egy idézet Böjte Csaba atyától:

Böjte Csaba: Két magzat beszélget

- Mondd, te hiszel a születés utáni életben ?

- Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy

felkészüljünk arra, ami ezután következik.

- Hagyjuk már! A születés után nincs semmi ! Onnan még senki nem tért

vissza ! És különben is, hogy nézne az ki ?

- Azt pontosan nem tudom, de úgy érzem, hogy ott mindenhol fények vannak...

Talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk.

- Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! Még, hogy szájjal enni.

Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? És ha már itt tartunk,

gondolkodj el egy picit: azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a

köldökzsinór túl rövid.

- Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit itt

életnek nevezünk.

- Ostoba vagy. A születéssel az élet véget ér, és kész.

- Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk...

- A Mama? Te hiszel a Mamában?!

- Igen.

- Ne nevettesd ki magad ! Láttad már valahol ? Egyáltalán látta már valaki?

- Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony, neki köszönhetjük,

hogy vagyunk.

- Na, most már hagyjál békén ezzel az ostobasággal, jó? Majd akkor hiszem a

Mamát, ha látom.

- Látni nem tudod, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod az énekét,

érezheted a szeretetét.

Ha elcsendesedsz, érezni fogod a simogatását, érezni fogod óvó kezét.

Amennyiben érdekesnek találtad az írásomat és úgy gondolod, hogy másoknak is hasznára válna, kérlek oszd meg, hogy hozzájuk is eljuthasson. Facebook oldalamon tudsz követni és hozzászólni vagy írhatsz ide: hopihetanc@gmail.com.