Kamaszkor rejtelmei

Kamaszok szempontjából

Gyermeket és szülőt egyaránt próbára tevő korszak. Nézzük meg először, mit jelent ez a gyermek szempontjából. 

Ugyan a születéstől kezdve a gyermeki életet a szüntelen növekedés és fejlődés jellemzi mind testileg, mind mentálisan. No de a békés időszakot felváltja egy dinamikus és drasztikus változás. Ez lányok esetében már manapság 8-11 éves korban, fiúknál 10-12 évesen kezdődik. Ez az egyre korábbi korban jelentkező serdülőkor a szakemberek szerint amiatt van, hogy anyagi jólétben élünk, vagyis van megfelelő táplálkozás, vitaminok, bőséges húsfogyasztás. Ezen az alapon viszont meg kellene figyelnünk azt a jelenséget, hogy a mélyszegénységben élő gyermekek esetén a testi érés lelassul... Szóval nem tudom, hogy ez mennyire állja meg a helyét és vajon miért is alakul így, hogy a gyermekkor testileg egyre korábban ér véget.

Mert ugye a gyermek teste a serdülőkor évei alatt felveszi a felnőtt test sajátosságait, először kialakulnak a másodlagos nemi jellegek, beindul az ivarérés, vagyis megjelenik a menstruáció és a magömlés. Tombolnak a nemi hormonok a maguk következményeivel együtt. Ezzel szemben a mentális fejlődés igazából nem kerül korábbra, sőt egyre hosszabb idő kell a mai gyermekeknek ahhoz, hogy a gondolkodásuk is felnőtt legyen, sok esetben a nagykorúság bűvös 18. életévét átlépve sem lesznek még felnőttek a gyerekekből.

Gyakorlatilag felnőtt testtel rendelkező gyermekek lesznek egy ideig. Azonban ezt magukról nem igen fogják észrevenni. A szüzesség elvesztése manapság már bizony 14-15 éves korban megtörténik. Hogy ez most jó-e vagy sem, nehéz kérdés. A vízcsapból is az erotika vagy nyers szexualitás folyik, így a fiatal óhatatlanul sodródni fog az esemény felé. A szülő ilyen esetben nem a tiltással és elzárással fogja megvédeni a gyermekét, ezekkel sokkal inkább veszélyeknek és rossz tapasztalatoknak fogja kitenni. De a szülőkről majd később.

A szexuális érésen kívül mi a legnagyobb történése a kamaszkornak? A gyermekből meg kell születnie a felnőtt fiatal embernek. A testi része megy majd magától. A mentális és lelki fejlődés már sokkal nehezebb dolog. A személyiség fejlődése is meglódul. Gondoljuk végig, hogy milyen nehéz egy felnőtt embernek magát rávennie bármilyen személyiségbeli vagy szokásrendszerét illető változásra! A gyermeknek sem lesz ez könnyed feladat. Nem véletlenül jellemzi a kamaszt az erős hangulatingadozás. Talán ez az első időszak, amikor igazán elkezd önmagával ismerkedni. Ehhez bizony vissza kell vonulni, elzárkózni a világ elől, főként persze a szülők elől. Míg a gyermek korábban elfogadja a szülői utasításokat, nézőpontokat, együttműködő velük, ebben a korban a szülőket elkezdi kiszorítani a fiatal saját korosztálya, a barátok és osztálytársak köre. Ez lesz a mérvadó, a követendő. Amit pedig a szülők képviselnek, maradi és mindenképpen megváltoztatandónak fog a szemükben látszani. Indul a lázadás kora, aminek az elsődleges célpontjai a szülők, illetve a felnőttek lesznek. Ennek talán a legkézenfekvőbb egyszerű oka, hogy a kamasz belülről tudja, hogy közeledik az idő, amikor azt a bizonyos köldökzsinórt most már majd végleg el kell vágni. A kamaszkor olyan, hogy a régi már nem működik, az új pedig még alakulóban van, egy átmeneti állapot.

Ki kell alakítania a saját elképzeléseit, véleményét a világról, az emberekről. Megjegyzem ez egy életvégig tartó folyamat. Meg kell barátkoznia azzal is, hogy bizony a cselekedetek nem múlnak el következmények nélkül. A felelősségvállalás még a felnőtteknek sem erősségük mai rohanó korunkban. A kamaszokat szeretik lustának is titulálni. Csak fekszenek és merengenek a semmibe. Erre is szükség van, hiszen a semmi alatt ilyenkor gondolatok, vágyak tömkelege fut végig a fejükben, tervezik a felnőttséget, melyre nagy áhítattal vágynak is.

Az egyik legnagyobb döntést is meg kellene tudniuk hozni 13-14 éves fejjel, hogy mik legyenek majd a felnőtt korukban. Ezt a kérdést eldönteni ennyi idősen az esetek nagy részében lehetetlen. Hiszen még a személyiségük alakulóban van. Ami ma tetszik, az holnap már lehet nem. Ahhoz, hogy egy ilyen kérdést felelősen el tudjon egy gyermek dönteni, valamennyire ismernie kell magát. Az önmegismerés folyamata hosszú, még a felnőtt kort is jellemzi. Nekem az a rendszer lenne az elfogadható, ha a fiatalnak az érettségi tájékán 18-19 évesen kellene meghoznia a foglalkozással kapcsolatos döntést. És még ekkor is lehet melléfogni. De eddigre sok olyan vonás kialakul, mely eldönti, hogy milyen irányba kellene menni. A foglalkozások tárháza pedig nagy. Sajnos az oktatási rendszerünk teljesen mellőzi a személyiségfejlődést, hogy minden gyermek egyedi, a hivatásnak illetve a foglalkozásnak passzolnia kellene a személyiségjegyekhez. A munkának elsősorban örömteli és megélhetést nyújtó tevékenységnek kellene lennie. A szülők sokszor kizárólag az anyagi oldaláról közelítik meg a kérdést. Milyen szakmával lehet jól keresni? Esetleg a családi minta eleve kötelez bizonyos hivatásra, pl. az ügyvédek, orvosok gyermekeinél. Vagy az is előfordul, hogy amit a szülő annak idején szeretett volna csinálni, de valamiért nem sikerült neki megvalósítania, majd a gyereke megcsinálja. Aztán a gyermek az iskolát elvégezve, lehet még sem találja meg a helyét a kérdéses szakmában. Felelős kérdés eldöntése, még a felelősség elsajátítása előtt.

Ez az az időszak, amikor a gyermekre a jó és rossz példák is tudnak hatni. Milyen társaságban fogja meglelni a saját közösségét? A rossz és sokszor könnyedebb megoldások mindig könnyebben tudnak megragadni. És ha a korábbi évek alatt a gyermekben nem tudott megfelelően kialakulni a jó és rossz fogalma, bizony sok veszélyt is hozhat magával.

A kamasz gyermek családi háttere befolyásolja a kamaszkor kimenetelét. Egy szerető, biztonságot nyújtó, támogató (a gyermek próbálkozásainak teret hagyó) és diszkrét család átsegíti a fiatalt a felnőtté válás nehézségein. A diszkrét alatt azt értem, hogy a háttérből csendben figyelő, nem a gyermekre rátelepedő módon szemlélve az eseményeket, azonban amikor a kamasz igényli, mellette álló szülőket értek. Egy kamasszal bizony sokszor csak akkor lehetséges beszélgetni, ha ő is akarja. De ha akkor a szülő nem áll rendelkezésre, amikor az ifjú emberke beszélgetni akar, jön a durci. Az elég nyilvánvaló, hogy az ideális család a legritkább manapság.

Óriási veszélyeket rejthet a negatív család. Ezekből a variáció rengeteg. A legtöbbször még abban az esetben is, ha teljes a család, de az egzisztenciális, vagy a munka tekintetében - akár azért, mert a szülők éjt nappallá téve dolgoznak, akár azért, mert éppen nincs vagy nem megfelelő körülmények között, élhetetlen megélhetést nyújtva dolgoznak - bizony már a figyelem a gyermek felé nem tud megfelelő lenni. És ez bizony nem kizárólagosan a szülők hibájának tudható be. A gyermek éli sajátos kis életét, ekkor a társak ugye sokkal nagyobb hatással bírnak, ők lesznek a követendő minták. Ezt a helyzetet még az is nehezíti, hogy bizony mint elsődleges kultúra közvetítő eszköz, a televízió az oly értelmes műsoraival, mint pl. Az éjjel nappal Budapest és társai, egy olyan képet és vágyat ültetnek el a fiatalok lelkébe, ami minden csak nem ideális és valóságos. Melyik fiatal nem szeretne szórakozni könnyedén élni a mának? Egyrészt ennek az életkornak a sajátossága, sőt a későbbiekben is szüksége lenne az embereknek a kikapcsolódásra, aztán valahogy az élet realitásában elmarad. Vágyak lesznek, melyekért vagy tesz az ember, vagy beletörődik, hogy neki erre nincs lehetősége. A fiatal pedig lehet olyan módszerekbe sodródik, hogy pénzt tudjon magának előteremteni, ami nem éppen legális és örömteli (drogdílerség, prostítució). A szórakozáshoz hozzá tartozik az alkohol és drogfogyasztás is nagyon sok esetben. Nem a kipróbálás a gond, hanem, hogy szokás lesz belőle. A cigarettázás ellen már rendes hadjárat folyik, halkan megjegyzem ettől az alkohol és a drog sokkal nagyobb probléma. Alkoholt pedig még mindig lehet reklámozni. Értelmes felvilágosítással kellene harcolni ezen káros szokások ellen. A fiatalok pedig leleményesek, hiába nem juthatnak az alkoholhoz és a cigarettához 18 év alatt törvényesen.

A család kilátástalansága, a pozitív jövőkép hiánya szintén negatív hatásokkal bírhat a kamasz gondolkodására. Sajnos ebből is van manapság rengeteg.

Azokban a családokban pedig, ahol a gyermek felnövekedvén tiszteletlenséggel, hatalmi harcokkal és akár verbális, akár fizikai erőszakkal is szembesül, mély és hosszan tartó következményekkel számolhat a kamasz. Persze lesz olyan, ahol csak szem- és fültanúja, de bizony lesz olyan is, ahol maga a gyermek a célpontja az erőszaknak. Azt leszögezhetjük, hogy mindkét esetben a bántalmazó áldozata a gyermek.

Sok család ma már nem teljes család, vagy az anya vagy az apa hiányzik belőle. Azokban az esetekben, ahol a szülők még a válás után is egymást fújolják, szidják folyamatosan az érzékeny kamasz előtt, vagy az elidegenítés módszerét fejlesztik profivá, tovább fokozzák az amúgy is labilis lelki életét a "szeretett" gyermeküknek. Ezzel a hozzáállással pedig idő előtt menekülő útra terelik a serdülő gyermeket, és korán meggondolatlanul fog a felnőtt életbe belecsapni. Otthagyja az iskolát, dolgozni kezd jó esetben, vagy belemenekül egy már előre kilátástalannak látszó párkapcsolatba, ahol hamarosan a gyermekvállalás terhe is a nyakába borul. 

Kamasznak lenni óriási feladat, telis tele problémával, küzdelemmel, hogy a végén 18-21 éves korára előálljon a felnőtt ember. Nem véletlenül vannak olyan országok, ahol a nagykorúság csak 21 éves korban következik be.

A folytatás a szülői hozzáállásról majd a későbbiekben.

Amennyiben érdekesnek találtad az írásomat és úgy gondolod, hogy másoknak is hasznára válna, kérlek oszd meg, hogy hozzájuk is eljuthasson. Facebook oldalamon tudsz követni és hozzászólni vagy írhatsz ide: hopihetanc@gmail.com.