Kis mese a felelősségről

Azt tartják, a munkáért járó fizetés függ a munka fontosságától és attól, hogy az elvégzett munka mennyire felelősségteljes. Egy kis történetet találtam ki arról, hogy vajon ez mennyire is állja meg a helyét a gyakorlatban, mert az élet nagy rendező hírében áll. 

Nézzünk meg egy bankárt, jó fizetéssel van megáldva. Ebből akár azt a következtetést is levonhatnánk, munkája rendkívül felelősségteljes és HASZNOS. Van egy szép autója, amivel munkába jár vagy a családjával utazgat. Egy szép napon ez a drága autó megmakacsolja magát és reggel nem akar a világért sem útnak indulni. Bankárunk bizony az autója nyelvén nem ért, el sem tudja képzelni mi fene baja lehet. Felhívja az autó doktor bácsit. Mivel a tekintélyes bankár úr nagyon sietne, rohan az autódoktor orvosolni a problémát. Felveszi a diagnózist, javítási tervet készít, előteremti gyorsan a cserélendő alkatrészt. Szerel... A bankár sietne, így szerelőnk igyekszik gyorsmunkát végezni. Bár szándéka szerint pontos és biztonságos munkát kíván végezni, de a gondolatai a beteg gyermeke körül akarnak inkább keringeni. Gyógyszert írt a doktor bácsi, de neki bizony nem volt miből kiváltani. Bizakodik közben, talán ez a kedves bankár majd ad egy kis borravalót, mert a szerelés díját majd utalással ráér kifizetni a munkaadó gazdájának. Bankárunk türelmetlen, miért nem szerel ez a munkás pick-pack, mint ahogy ő pénzt utalni szokott. Na de csak elkészült az autó végre. Azonban a sürgetés következtében lemaradt egy-két csavar, sebaj.

Elindul a bankár egy épphogy köszönömmel... Irány a pálya, lehet hajtani... De az a nem kellően meghúzott csavar teszi a dolgát... búcsút vesz az autótól, az autó bizonytalanná válik, a bankár is, és a következő pillanatban a munkahelye helyett a szalagkorláton találja magát... beszorulva csodálatos járgányába... Segítség... - nyögi és elájul. Mikor újra magához tér, szorgos kezek igyekeznek stabilizálni az állapotát, mentőbe fektetik, irány az ügyeletes kórház. Itt ismét szorgos kezek dolgoznak rajta, hogy életben tartsák, orvosok, nővérek... Nővérek, akik 12 órában váltakozva felügyelik betegünket a műtétet követően a hazaengedéséig. De a nővérkék agya is zakatol... holnap még csak 15. van, de miből főzök majd a családnak, ... ugyan letelik a műszakom, de holnap vár a takarítás a ..... családnál, kell a pénz, kellene a pihenés is, már két hete nem láttam a gyermekeimet, mert mindig dolgoznom kell, jön a ballagás... ... ki kell fizetnem az albérletet, különben nem lesz hol laknom a gyermekemmel, a válás után nekem csak ez a megoldás maradt, de hát otthonomat hátrahagyva menekültem gyermekemmel a bántalmazótól.... jajj, mi lesz, ha egyszer a fáradtságtól megbetegszem vagy elcserélem két beteg gyógyszerét?

Bankárunk felépül időközben és a tettek mezejére lép. Az a fránya szerelő, ilyen minősíthetetlen munkát végzett, kis híján az életembe került... nem maradhat ez megtorlás nélkül. Felkeresi hát a szerelőnk kenyéradó gazdáját, és elmeséli kálváriáját a vállalkozó beosztottjával. Mivel a vállalkozó a műhelye fenntartásához hitelt vett fel a kezdetekkor, bankárunk adósa az idők végezetéig. Egy kis ráhatás, és bizony megpecsételődik az autódoktor beosztott sorsa. Repülnie kell. Persze nem tudja a kedves bankár, hogy a kórházban őt szorgosan ápoló egyik kézpár, bizony az autószerelőnk feleségének kezei voltak. Vagyis, amit az egyik kéz elvétett, azt a másik javítgatta.

Hogyan tovább? - teszi fel a kérdést férj és feleség kétségbe esetten. Egy nővéri keresetből nem tudunk tovább létezni, mi lesz a jelzáloghitelünkkel, mi lesz gyermekünkkel, eddig is nehezen sikerült előteremteni a gyermekünk gyógyszerére valót. Gond gond hátán... És újabb gondok jönnek. Kiderül, hogy bizony munkaadó gazdája nem jelentette be csak 4 órásnak minimálbéren, így a munkanélküli járadék összege szégyenteljesen csekély összeg lett. Szerelőnk bízik, hogy sikerül új munkahelyet találnia rövidesen, de nem is olyan egyszerű művelet ez. Eltelik a három hónap, még tartják magukat, a számlákat mérlegelik, tologatják maguk előtt, amelyik a legfontosabb, azt fizetik. De bizony azzal a fránya törlesztő részlettel nem igazán boldogulnak. Bankárunk szorgosan küldözgeti felszólításait, fenyegetéseit, már meglengeti a kilakoltatás rémét is. A kis család összeszedi minden bátorságát és levelet írnak a tekintélyes bankár úrnak, hátha kapnak egy icipici haladékot, míg lesz rendes jövedelmük újra. Kapnak hamarosan választ is, melyben közli a bankár, hogy az adósnak fizetnie kötelező és pont, közli még bónuszként, hogy elindította a ház elárverezését, nem ér rá a pénzére többet várni.

A házaspár végképp elkeseredik, még egy utolsó esélyként megpróbálnak személyesen beszélni a bankárunkkal. Nagy sokára csak elérik, hogy fogadja őket a mindenható pénzember. Félve lépnek az irodába. És döbbenet ül ki az arcokra... Megdöbben bankárunk, felháborodik, hogy még ez a senkiházi autószerelő zavarni meri, és eszébe sem jut, hogy az egész esemény láncolatot, ő maga indította el türelmetlenségével, és még most is türelmetlenül várja pénzét, melyet rendesen és időben megkapott, míg bosszúból ki nem rugatta a családapát a munkahelyéről. Megdöbben a feleség is, hiszen a pár hónappal ezelőtt áldozatosan ápolt beteget az intenzívről ismeri fel a bankárban. Először szóhoz sem tud jutni a meglepetéstől, aztán csendben csak elkezd beszélni a munkájáról, felidézi egy párhónappal korábbi munkanapját, amikor egy balesetben súlyosan megsérült beteget hozott a mentő, akit otthoni gondjait félretéve a beosztott munkanapjain áldozatosan ápolt, segített, hogy majd a beteg felépülvén, földönfutóvá tegye családját. Mély csend borul az irodára... nagy sokára a bankár töri meg a csendet, de csak ennyit képes mondani: Asszonyom, megnézem, hogy a törvények és jogszabályok mit tesznek lehetővé ügyükben. Sajnos a törvényeket és jogszabályokat bizony nem érdeklik holmi emberségességi vagy méltányossági kérdések, a törvény szent és sérthetetlen, nincs kec-mec, az adósságot fizetni kell, a kamatos kamatot is fizetni kell. Egy bankár nem eshet el a profitjától... bezzeg egy családot egy fizetési nehézség következtében meg lehet a jogszabályok és törvények által fosztani az életfeltételeitől is... Akár úgy is mondhatnánk, hogy lassan kivégeztek egy családot. Pedig a törvényeket is csak hús-vér emberek hozták. Felelős emberek a jogszabályok gyártásának bűvöletében, melyek egyet nem ismernek, az emberséget. A történetben mindenkinek megvolt a maga kis felelőssége, még a törvényhozóké is.

Azt hiszem felesleges folytatni a kis mesét, kinek mekkora felelősség a munkája. Kinek haszontalan vagy hasznos a pénzkereseti tevékenysége... vagy milyen odafigyeléssel végzik a munkájukat? Ugye-ugye, hogy a bérek sem fogják ezt tükrözni.

Amennyiben érdekesnek találtad az írásomat és úgy gondolod, hogy másoknak is hasznára válna, kérlek oszd meg, hogy hozzájuk is eljuthasson. Facebook oldalamon tudsz követni és hozzászólni vagy írhatsz ide: hopihetanc@gmail.com.