Modern idők és előítéleteink

Mi határozza meg ki is az ember valójában? Nő? Férfi? Egyéb?

Németországban bevezetik a harmadik nemet. Mondhatnánk azt is, hogy a tudomány fejlődése lehetővé teszi tágabb ill. mélyebb ismereteinket testünkkel kapcsolatban, így tudjuk, hogy bizony vannak emberek, akiknél a nemi kromoszómáik nem a szokásos XX vagy XY alapján alakultak a fogantatásuk után. 

Tény, hogy vannak közöttünk X, XXX, XXY, XYY kromoszómával rendelkező embertársaink. Az eltérést felismeri a tudomány, azonban magyarázatot, hogy miért alakult ez ki, nem tud adni. Sok esetben a meddőség hátterében is az eltérő kromoszómák állnak. Egy közérthető írás olvasható itt az interszexualitásról. Amikor egy fiatal lány azért kerül orvoshoz, mert még mindig nem jelentkezett a menstruációja, az egyik ok, lehet, hogy valójában nem is igazán nő, pedig ennek az ellenkezője sosem merült fel benne, nem érezte, hogy ő inkább fiú lenne. Más azaz eset, amikor bizony az orvos a baba megszületésekor tapasztalja, hogy nem eldönthető, hogy az újszülött fiú-e vagy lány. Ilyenkor hoznak a szülők egy döntést, amiből sajnos éppen, hogy az érintett marad ki, és bizony itt már lehet eltérés ennek következtében a kialakított és az ember lelkében megélt nem között.

Az olyan esetek is igencsak zavarba ejtőek lehetnek, amikor a serdülés folyamán kezd a szervezet szokatlan dolgokat produkálni, és mondjuk éppen az ellenkező nemre változik a test. De említhetném az NDK-s sportolók kálváriáját, akik igaz egészségesen születtek, politikai eszementség következtében változott el a nemi hovatartozásuk. Egy írás erről. Gondoljunk bele, hogy akiket a sors ezzel a változással ill. furcsasággal áld meg, milyen nehéz is lehet ezt feldolgozni, a környezettel elfogadtatni.

A hiba ilyenkor a környezetben, a társadalomban lesz valójában. Valamiért mi emberek félünk a nem szokványostól, a másságtól. És itt széles a spaletta. Ráadásul a fentebbi eseteknek semmi köze a homoszexualitáshoz, mely szintén sok emberből óriási indulatokat vált ki. Persze a mai napig erre sincs meg a válasza a tudománynak. Tény, hogy az interszexualitás és a homoszexualitás is egyidős lehet az emberiséggel, mindig volt, van és lesz.

Az én értelmezésemben azonban két különböző dologról van szó. Az interszexuális embereknek elsősorban testi elváltozással kell szembe nézniük. A homoszexualitásnál pedig inkább egy lelki illetve személyiségbeli vonatkozásról van szó. Azon a tényen viszont semmit sem változtat, hogy bármelyik csoportról beszélünk, embertársainkról van szó. Azaz a nagy többségnek, vagyis a heteroszexuálisoknak illene őket elfogadni és tiszteletben tartani a nemi hovatartozásukat. Nincs joga senkinek sem ítélkezni felettük, amúgy sem követtek el semmiféle bűnt ezzel. A bűnt az évezredek során egészen napjainkig azok követték és követik el, akik üldözik, trágár szavakkal illetik őket, stb. A történelemben sajnos volt minden már, mire mi ma élők igazán nem lehetünk büszkék. Sok esetben ezekért éppen az egyházak, különösen a keresztény egyház, volt a ludas. És most nagyon finom voltam. Bort ittak és vizet prédikáltak. A szeretet nevében üldöztek, pusztítottak és gyilkoltak. Arról se feledkezzünk meg, hogy bizony emberiség egy része, ma sincs jobb színvonalon, csak szét kell nézni a világban.

Persze gondolkodhatunk rajta, hogy miért van interszexualitás, miért csinál a természet ilyen bakikat meg egyebeket. Szomorú, ha azt halljuk, hogy hány gyermek születik genetikai rendellenességgel. Bár az orvosok és kutatók már sok mindenre rájöttek, lenne lehetőség a megelőzésekre is, mégis még mindig vannak és lesznek is ilyen hibák, mivel okkal történnek. Ezeket az eseteket borzasztó nehéz szenvedő emberként megérteni. Inkább azt az oldalát emelném ki, hogy mire akarhat tanítani? Mindenképpen elfogadásra és tiszteletre, meglátni, hogy a másik ember is csak egy ember.

A homoszexualitás is egyidős lehet az emberiséggel. Ahhoz, hogy megértsük, mi állhat a kialakulása mögött, el kellene gondolkodnunk, hogy mi is az ember valójában. Egy test vagy ennél több? Az ember nem kizárólag egy fizikai testtel rendelkező lény. Bár egyre több emberhez jutott már el a reinkarnáció gondolata, egyre többen hisznek vagy tudják, hogy ez így van. Az emberi élet pedig nem egy céltalan valami, hanem önmagunk csiszolásának terepe. A lelkünk nemtelen, az igaz, hogy valamelyik nem többször szerepelhet a leszületéseink alkalmával, de tény, hogy éltünk és élünk még hol így, hol úgy. Elképzelhetőnek tartom, hogy azok az embertársaink, akik nem érzik magukat jól a saját testük keretei között, lehet hogy olyan életet vállaltak, melynek a leckéje nagy falat számukra, és nehéz megbarátkozniuk az ellenkező nemű testtel, ezért vágynak a másikra. Az okai sokrétűek lehetnek. Lehetnek súlyos traumák tapasztalata az adott nemmel kapcsolatban például. De a választás okkal történt, nem feltétlen szerencsés kibújni alóla. Persze azt sem zárnám ki, hogy az ilyen esetek arra is hivatottak lehetnek, hogy felhívják figyelmünket valami sokkal többre, miszerint nem egy egyéletes fizikai test az ember. Sajnos a nyugati világ még mindig a reinkarnáció kérdését keletről jövő vallási dogmának titulálja. Tettek erről a korai kereszténység idejében, amikor is igyekeztek eltüntetni a ráutaló jeleket a Bibliából. Ám ez maradéktalanul nem sikeredett.

Azt is érdemes végig gondolni, hogy mi van azokban az esetekben, amikor két lélek sok életben élt már kapcsolatban egymással, és jön egy olyan élet, ahol bizony azonos neműek és így alakul ki a vonzalom. De ez csak egy példa, a valódi okok kiderítése nem lehet feladatunk, jogunk sincs rá. Azonban a miérteken való gondolkodás és elmélkedés lehetősége mindenki előtt nyitott.

Valójában nem is kell ennyire messzire menni, azt tudjuk ma már, hogy a magzati élet során a fejlődő baba veszi az anyai érzéseket, és bizony keletkezhet zavar attól, ha anyuka más nemű gyermekre vágyik, mint aki majd megszületik. Még ma is él sok embernek az az elképzelése a világban, hogy a fiú az igazi gyerek, a lány meg csak lány. Persze vannak olyan apák, akik nem állítják párjukat ilyen, általuk egyáltalán nem befolyásolható elvárás elé. A baba neme pedig jóval a születés előtt eldől. Valahogyan a születéskori arányok a természet rendje szerint alakulnak maguktól, és nyilván ez a helyes. Gondoljuk csak végig, hogy micsoda időzített bomba lehet például a Kínában egykor bevezetett egyke módszer, aminek rengeteg kislány esett áldozatul, hiszen a fiú gyermek viszi a családi nevet tovább, értékesebb mint egy kislány. Végzetesen elcsúsznak az arányok. Míg a természet törvényei, azaz Isten törvényei (nem feltétlen szükséges Istennek nevezni, egy felsőbb erő, mely a világ felett áll, az órásmester pl.) mindig igazak és örök érvényűek lesznek, ugyanez az emberi törvények esetében már nincs így. Érdemes végig gondolni ezzel kapcsolatban, hogy az évezredek alatt miként alakultak az erkölcsi szabályok.

Az is nagyon látványos jelenség manapság, hogy a fiúk kezdenek elnőiesedni. Lassan még kamaszkorban sem látható egyértelműen, hogy fiú vagy lány a serdülő. És nem a hosszú haj az oka, amúgy is a történelmünk során a férfiak sokszor viseltek hosszú hajat. Az ivóvizünkbe kerülő nagy mennyiségű női nemi hormonok a fogamzásgátló tabletták feltalálása óta, és az egyéb fitoösztrogének az élelmiszereinkből szintén hatással vannak a fiatal fiúkra. Lehet tenni kellene ezen hatások ellen, mert a későbbiekben gond lehet majd az emberiség szaporodásával. Persze a világ jó részén túlnépesedés van. Azonban ezek az anyagok a fejlett világban tarolhatnak igazán, ott pedig sok pár küzd már a meddőséggel, és a születésszámok itt nem szárnyalnak.

De maradjunk a tényeknél. Változik a világ, változunk mi is. Még annak idején érdekes, hogy az iskolában nem derült ki, hogy vannak közöttünk más emberek, pedig gondolom voltak akkor is. A gyerekeim korosztályánál viszont már egyértelműen látszanak a jelek, hogy vannak más diákok. Nem a fővárosról van szó, hanem országunk keleti felében lévő iskolákról. Több ilyen fiatal is volt. Ennek a jelenségnek hol gyökereznek az okai, nem tudom. De nem homoszexuális szülők gyermekeiről van szó. Sokszor azzal érvelnek, ha egy meleg pár gyermeket akar örökbe fogadni, akkor meleggé válik majd a gyermek. Ebből a szempontból soha sem kellett volna senkinek sem meleggé válnia. Na de a gyermekeim sem lettek homoszexuálisok a meleg osztálytársaktól, annak ellenére, hogy baráti kapcsolatban álltak.

Azt gondolom, hogy ma sincsenek többen, mint korábban voltak. Így természetszerűleg a munkahelyeken is ugyanaz a helyzet. A különbséget az adja, hogy míg évtizedekkel ezelőtt titkolták az emberek főként a más identitásukat, ma nyíltabban kezdik már felvállalni. Bár a fogadtatás vegyes lehet. Nem felejtem el azt a huszonéves kis kolléganőmet, aki a láthatóan meleg fiatalemberhez nem mert szólni, átadni valamit a munkából kifolyólag. Azt gondolta, hogy esetleg fertőző? Értelmes felvilágosítás kellene ezekről a jelenségekről is. Nem az ördögtől valóak az ilyen emberek, ugyanolyanok, mint bármelyikünk, csak nemi identitásuk más. Persze arról kevés szó esik, hogy mi van, ha homoszexuális zaklatás történik a munkahelyeken. Ilyen esetben hogyan kell eljárni? Azt gondolom, hogy a zaklatás minden formája elítélendő. Ezek még inkább rejtetten maradnak, mert az áldozat azért sem mer jelezni, hogy akkor megbélyegezhetik, hogy ő is meleg. Az élet bizony meglepő dolgokra képes. A tudatlanságból és előítéletekből is rengeteg negatív származhat. Óhatatlanul felmerül bennem a kérdés, hogy mi a helyzet a magukat felvállalókkal, ha emiatt a munkahelyükön atrocitás éri. Ezt hogyan lehet orvosolni?

Ha már itt vagyunk a vízöntőkor küszöbén, melyben hangsúlyt kell, hogy kapjon az egyéni ember egyedisége, hogy minden ember érték a maga nemében, ez teszi a társadalmat színessé és gazdaggá, el kell gondolkodni azon, hogy a gyűlölet, a gyűlölet szítása a korábbi évezredek alatt hova is vezetett, le kellene már ezzel számolnunk. Szomorú, hogy hazánkban mekkora divat lett a gyűlöletkeltés. Csak körül kell néznünk az internet világában, az eltérő véleményekért gyilkos indulatok tudnak elszabadulni. Nincs a legkisebb tisztelet és elfogadás sem, ítélkezni pedig szeretünk. Van közöttünk hibátlan ember? Van olyan embertársunk, aki tiszta lelkiismerettel ki meri magáról jelenteni, hogy ő soha sem ártott senkinek, soha nem hágott át semmilyen szabályt, mindig és mindenkor etikusan viselkedett?

Amennyiben érdekesnek találtad az írásomat és úgy gondolod, hogy másoknak is hasznára válna, kérlek oszd meg, hogy hozzájuk is eljuthasson. Facebook oldalamon tudsz követni és hozzászólni vagy írhatsz ide: hopihetanc@gmail.com.