Modern világ – modern gyermeknevelés

2018.12.07

Szolgálja-e gyermekeink érdekeit a mai modern, azaz liberális gyermeknevelés?

Nem titok, hogy manapság a liberális és liberalizmus szavaink a politikának köszönhetően lassacskán szitokszóvá minősültek le. Így legelőször tisztázni illene, hogy mit is jelent ez a valóságban. 

Liberális szavunk jelentése az idegen szavak gyűjteménye alapján:

szabadelvű, engedékeny, bőkezű, nagyvonalú

Liberalizmus az idegen szavak gyűjteménye alapján az alábbi jelentéssel bír:

szabadelvűség

Fordítsuk le, hogy mit is jelent a gyakorlatban, ha a szülő gyermeke nevelésében liberális elveket vall!ságban. 

Milyen a szabadelvű szülő?

Legelőször tisztázzuk, hogy a szabadelvűség mit is jelent pontosan. Sokan úgy vélekednek, hogy ez annyit jelent, hogy bármit megtehet az ember, amit kitalál és elképzel. Ez ugye így már kevésbé hangzik jól, mivel az egyik ember így és eddig, a másik meg úgy és addig megy el a gondolatai érvényesítésében és megvalósításában vagy a szabadság értelmezésében. Nem igaz, hogy a szabadelvűség azt jelentené, hogy az embernek mindent szabadna megtennie, az már szabadosság. Természetesen megvannak a minden társadalomra vagy kisebb-nagyobb közösségre nézve megalkotott erkölcsi ill. etikai szabályok, azonban ezek idővel változáson mennek keresztül. Ezek jórészt olyan íratlan szabályok, melyet a társadalom java igyekszik betartani és ennek megfelelően működni. Az igaz, hogy ezen szabályok egy része nincs kőbe vésve, és vannak, melyeket kutyakötelessége az embernek betartani. Az emberi történelemben nagyon sokáig az egyházak és vallások állították fel az élet betartandó szabályrendszerét. Ezt az idők előrehaladásával egyre jobban átvette a törvényalkotás rendszere. Ma elsősorban ez utóbbi rendszer az elsődleges, természetesen ezek sok vallási tanítással és dogmával ma sem helyezkednek szembe.

Minden emberben működik egy fajta belső szabályrendszer, hogy mit soha nem szabadna elkövetni, és mi az, ami az adott egyén számára "szabadon" értelmezhető. Ezt nevezzük lelkiismeretnek. Az az erkölcsi szabály, hogy nem olthatja ki az ember a másik ember életét, mind a Tízparancsolatban benne foglaltatik, mind emberi törvényeink is tiltják és büntetik. Azt ne feltételezzük viszont, hogy pusztán azért nem gyilkoljuk meg embertársunkat, mert a törvényben ez áll, és félünk a büntetéstől. Egy normális lelkületű embernek ez olyan szabály, amit a belső egyéni törvényei nem engednek megtenni. Viszont azt mindannyian érezzük, hogy például a Tízparancsolat Ne paráználkodj parancsát, mai felfogásunkkal már másképpen értelmezzük, mint, amikor ezt leírták. Magyarán ma már kevesen gondolják, hogy a szexualitás valami ördögtől való folyamat lenne, és kizárólag gyermeknemzés célját szolgálhatja.

De térjünk vissza a gyermekekhez! Minden család azt a közös belső szabályrendszert adja át gyermekeinek, melyet az apa és az anya képvisel. Már itt lehetnek eltérések a felek gondolkodásában. A gyermek pedig ahogyan növekszik felfelé, szép lassan a szülők szabályrendszeréből megalkotja a sajátját, mely nem feltétlen lesz teljes mértékben megegyező a szülők által közvetítettel.

Milyen eszközzel lehet a gyerekeknek ezeket az alapvető szabályokat megtanítani?

  • A gyermekkel történő sok-sok beszélgetéssel, mindig az életkorának megfelelően.
  • Sok-sok mese elmesélésével, olvasásával. A népmesék valamikor kőkemény tanítások voltak. Megtanulták belőle a gyerekek az élet alapvető szabályait, működését.
  • Minőségi idő eltöltésével a gyermekünkkel, közös családi programok által.
  • De a legfontosabb, hogy a szülő az összes cselekedetével neveli a gyermekét, folyamatos példát mutat minden percben. És ez az a pont, ahol nagyon könnyen le is bukhat, amennyiben bort inna és vizet prédikálna.
  • A kulcsszavak lehetnének a szeretet, tisztelet és következetesség.

A gyermek születik egyfajta képességekkel és tulajdonsággal, mely bizony nem biztos, hogy az édesanya vagy az édesapa elvárásainak minden szempontból megfelel. Amennyiben a szülő mereven ragaszkodik az elképzeléseihez, hogy gyermekének ilyennek és ilyennek kell lennie, és nem veszi figyelembe, hogy a gyermek lelke milyen irányba mozdulna, mik a jó és fejleszthető tulajdonságai, mik a gyengéi, bizony súlyos félreértéseket, bántásokat, kudarcokat eredményezhet a jövőre nézve mind a gyermeknek, mind a szülőnek.

Egyszerű példával élve, kőműves vagy mérnők apuka szeretné, ha a fia is ebben jeleskedne majdan. Azonban a fránya gyereket hidegen hagyja, hogy lesz a papírra vetett fura rajzból, vagy a téglakupacból egy lakható ház. Ez a gyerek elmélázik a természet szépségén, rajzol, fest, és imádja a verseket. Az igaz, hogy a gyermek még képlékeny és formálható. De azt nem szabad elfelejteni, hogy az adottságok, az érdeklődési kör már szab egyfajta keretet. Ne akarjunk mindenáron a fából vaskarikát csinálni. Lehetetlen.

Szerencsésebb, ha a szülő odafigyel gyermekére, szereti őt és igyekszik megfejteni, hogy milyen adottságait lehet a gyermekének kibontakoztatni, mi az, ami nagyobb odafigyelést kíván, de fejleszthető, és mi az, amit inkább nem kellene erőltetni. A szülőt saját gyermekének felfedezésében segíthetné a Waldorf módszer - akár már az óvodától a gimnáziumig, amennyiben széles körben elérhető lehetne. Miért kellene elvárni egy humán és művészi beállítottságú gyermektől, hogy zseni legyen matematikából és kémiából? A fizika kicsit kakukktojás a gondolkodásomban, hiszen a világ minden működését játszva lehetne elmagyarázni a gyermeknek. tekintettel arra, hogy benne élünk, ha ezt figyelembevéve oktatnák, de valami egészen más a módi.

Tehát, amennyiben szabadelvűségről van szó a gyermeknevelésben, ez jelentse azt, hogy a szülő a nevelés során nem csak egy szűk elképzelés megismerését teszi lehetővé a gyermeke számára, hanem segíti a világ sokféleségét meglátni, megtapasztalni. Az ilyen gyerek sokkal ügyesebben fog tudni magának szakmát, hobbit választani. A kiválasztott érdeklődési kört pedig támogatnia illene a szülőnek. Azon sem kell megakadni, hogy hol ez, hol az érdekli jobban a gyereket. Ez természetes folyamat. Ahhoz, hogy dönteni tudjon, több mindent meg kell ismernie.

Azt se felejtsük el, hogy ha nem lettek volna egykor "renitens és lázadó", azaz úttörő kutatók a világban, ma nem tartanánk ott, ahol vagyunk. A gondolkodás szabadságára szüksége van az emberiségnek, de nem a szabadosságra. Hány olyan tudományos felfedezés volt, amiért kiközösítették az azt feltalálót, bolondnak bélyegezték. Mint Semmelweis Ignáczot a gyermekágyi láz okának és ellenszerének feltalálásáért, ugye a tiltakozó orvostársak brutális módon verték meg Semmelweist, melynek következtében "gyermekágyi lázban", azaz szepszisben vesztette életét.

Mennyire szabad egy szülőnek engedékenynek lennie a gyermekével szemben?

  • A fentebb kifejtettekben, vagyis, hogy engedni kell a gyermeket saját képességeinek felfedezésében és kipróbálásában.
  • Biztatni kell arra, hogy legyen mersze kiállni önmagáért, legyen bátorsága elmondani és megvédeni a véleményét.
  • Azonban az alapvető szülő által közvetített erkölcsi szabályrendszerben nem lehet a szülő engedékeny. Máskülönben hiteltelenné fog válni a gyermeke szemében. A gyermek nem értelmileg gyenge, hanem egy kis emberke, aki sok mindent megért és elsajátít. Amennyiben a szülő részéről következetlenséget fog tapasztalni, hamar átlát a dolgokon, és ki fogja ezt használni.
  • Nem az engedékenység a helytálló, hanem a következetes gyermeknevelés.
  • Az olyan ma korszerűnek nevezett engedékenységet, minthogy majd a gyerek eldönti valamikor, hogy tulajdonképpen milyen nemű, szembe menve magával a biológia törvényeivel, veszélyesnek találom, mert könnyen a gyermek identitás zavaros képet fog magáról alkotni.

A nevelés szempontjából a nagyvonalúság vagy bőség kérdésében is valahol óvatosan kell a szülőnek működnie. Egyrészt a család anyagi helyzete korlátot szabhat a nagyvonalúságnak. Amennyiben a családnak lehetősége van nagyobb költségvetéssel élni, nem feltétlen szolgálja a gyermek érdekét, hogy minden óhaja teljesüljön. Pláne, ha ezt a szülők meg sem engedhetik maguknak, mégis mindent meg akarnak adni a gyermeknek. Sajnos a könnyen jött dolgokat a gyermek nem fogja tudni valóban megbecsülni, a szülőket sem ezért. Viszont az elvárások a gyerek részéről könnyen a fellegekben kötnek majd ki. Kellemetlen csalódás lesz majdan a felnőtt gyermeknek, hogy mennyit is kell dolgozni a vágyott dolgokért.

Fegyelmezés kérdése

Valamilyen mértékben kikerülhetetlen. A módja és a mértéke azonban nagyon nem mindegy. A gyermek, hogy megismerje önmagát, megismerje a világot, a határait, muszáj időnként a határait feszegetnie, persze ezzel rendesen próbára teszi a szülők idegeit.

A felelősség megtanulásához is kell, hogy a gyermek az elkövetett csínytevésekért megfelelő mértékű büntetést kapjon. Ha a szülők mindent elnéznek, és következmények nélkül hagynak, honnan tanulná meg, hogy bizony minden tettünknek következménye van. De ez nem csak a rossz cselekedetre kellene, hogy így legyen, azt is meg kell a gyereknek tapasztalnia, ha jót tesz, dicséret jár érte. Hiszen ez hatalmas ösztönzés is arra, hogy érdemes jót cselekedni, odafigyelni másokra, segíteni tesónak, szülőnek, nagyszülőnek.

A testi fenyítés nem helyén való. Azonban érdemes elgondolkodni, hogy az állatvilágban miként neveli az anyaállat a kicsinyét. Jó példa erre a macskák világa. Az anyamacska játszik a kicsikkel, pofozgatják egymást, játékosan tanítja a vadászat fortélyaira. Azonban, amikor úgy gondolja, hogy elég volt a játékból, elvárja a kölyköktől, hogy hagyják őt most már békén, rájuk mordul. Nem veszik az üzenetet és játszanának tovább vele. Még egyszer rájuk morog, aztán a következőben bizony már oda fog csapni egyet. Nem agyonüti őket, hanem csak annyit tesz, hogy vegyék észre, mára vége a játéknak. Ez is a határok be- és tiszteletben tartását tanítja a kölyökmacskáknak. Lefordítva emberi történésekre, hogy ha gyerkőc húzogatja az anyja haját, és ezért anyuka rácsap a gyermeke kezére mértékkel, ez nem bántalmazás lesz. Ma sok szülő nem mer a gyerekével szemben lassan sehogyan sem fellépni, mert tart a gyámügytől és minden egyébtől - főleg válások esetén -, ezzel valójában sokkal többet árt a gyermeknek, mintha mértékkel a kezére csapna ilyen esetben

Összefoglalva:

A gyermeknek szeretetre, biztonságra megfelelő figyelemre és a szülővel eltöltött minőségi időre lenne szüksége.

Hagyni kellene, hogy széleskörű ismereteket szerezhessen a világ dolgairól, persze erre lenne jó az iskola, mondhatnánk. Azonban be kell látni, hogy valamiért az iskolák ma ezt a funkciójukat kevésbé tudják ellátni.

Fussanak, rohangásszanak, sokat lehessenek friss levegőn, tudjanak normális élő kapcsolatokat kialakítani, ne csak egy virtuális világban éljenek

Próbálgathassák szárnyaikat, ismerjék meg képességeiket, melyet a szülőnek segíteni és támogatnia kellene, nem letörni a kedvüket azzal, hogy úgy sem sikerül. A mai felnőttek sokszor ezért képtelenek új dolgokba belevágni, mivel gyerekként nem volt módjuk a szárnyaik próbálgatására.

Végezetül:

Sajna nehéz helyzetben vannak a szülők, leterheltek, fáradtak, a mindennapok táncolnak az idegeiken. Elvárják tőlük, hogy profi és hibátlan gyermeknevelést alkalmazzanak, pedig a gyermekükkel alig tölthetnek egy pár órát naponta, és még ez sem a minőségi idő. Sokszor hétvégén sem lehetnek a gyermekeikkel, mert éppen a munkakörük ezt nem engedi meg. Rá kellene odafönn ébredni, hogy gyermeket nevelni a szülők részéről nem luxus hóbort, hanem országunk jövőjéért dolgoznak. A munkának nem szabadna elvennie a lehetőséget és az energiát sem az anyától, sem az apától a gyermeknevelés rovására.

Ez pedig a mai történéseket nézve törvényalkotás terén, noha éppen állítólag a családok évét éljük, pont az ellenkező irányba halad. Amikor a rabszolgatörvény bevezetésén fáradozik kormányunk és parlamentünk karöltve, törvényileg rendeli el, hogy a szülőnek még a mostani kevéstől is kevesebb ideje és energiája maradjon a gyermekeire. Ha már ugye van távoktatás, legyen távnevelés is. Nos ára már most is van annak, hogy a szülők nem tudnak eleget foglalkozni a gyermekeikkel, de mi lesz ezután? Bezúzzuk a saját országunk jövőjét, mert a multikat ki kell szolgálni? Nem egészséges felnőttek lesznek ezekből a gyerekekből, hanem még a mi korosztályunktól is sérültebbek... Tényleg ezt szeretnénk?


Amennyiben érdekesnek találtad az írásomat és úgy gondolod, hogy másoknak is hasznára válna, kérlek oszd meg, hogy hozzájuk is eljuthasson. Facebook oldalamon tudsz követni és hozzászólni vagy írhatsz ide: hopihetanc@gmail.com

Készítsd el weboldaladat ingyen! Ez a weboldal a Webnode segítségével készült. Készítsd el a sajátodat ingyenesen még ma! Kezdd el