Nincs elég időnk a gyermekeinkre

Nem ma kezdődött ez a folyamat, nem is kizárólagosan magyar jelenség, különösen a fejlett világban figyelhető meg az a folyamat, hogy nem jut elég idő és figyelem a gyermekekre. Azt nem igen vitathatjuk, hogy nem vezet ez jó irányba. 

Azért maradjunk saját területünkön, Magyarországnál.

A 20. század történelme inkább volt komor és véres, mint szép és barátságos, annak ellenére, hogy ugyan a második nagy világégésnek 1945-ben vége szakadt. Az nem lehetett kérdés, hogy a háború következtében a férfi munkáskezek száma leapadt, tudja mindenki ennek az okát, felesleges sorolnom. Azonban az ország népének párthovatartozástól függetlenül érdeke és kötelessége kellett legyen, hogy ismét működő és élhető országban élhessen. Ebből természetszerűleg következett, hogy szükség volt a női munkáskezekre is. Így 1945 után hazánk zászlajára tűzte a nők felszabadítását az elnyomás alól azzal, hogy propagandát csinált a munkásnőkből. Lám-lám milyen jó, hogy mindenki dolgozhat, vagyis az aktuális propaganda a nők egyenjogúságát tűzte zászlajára. Propaganda volt, a nők egyenrangúságának megvalósulása azonban a mai napig elmaradt.

Csakhogy a családok, a gyerekek, országunk, de leginkább mégiscsak a nők órási árat fizettek ezért. És ez még ma is tart, ma is fizetjük ennek árát. De nem csak ennek az árát fizetjük, hanem sok egyéb tényező is terheli az azóta eltelt éveket.

Női foglalkoztatás hátrányai:

• Nehezen egyeztethető össze a családdal a munkaidő.
• Részmunkaidő, részjövedelem, résznyugdíj
• A dolgozó nő gyermekét ki neveli valójában?
• Beteg gyermek gondozását, ápolását ki oldja meg?
• Iskolai szünetek, ki felügyeli majd a gyerekeket?
• A fizetetlen házi munkák terhei
• Ki fogja gondozni az ápolásra szoruló szülőket?
• Marad-e idő az emberi kapcsolatok ápolására?
• Megfelelő lehetőségek a kikapcsolódásra, lesz-e erre idő?

Női foglalkoztatás előnyei:

• Karriert lehet építeni
• Önálló jövedelemmel rendelkezhet a nő
• Esetleg keres annyit, hogy a fizetetlen házi munkákat más végezze helyette
• A szülők ápolásáról tud ápolónő vagy szociális ápoló megfizetésével gondoskodni.
• Megfelelő kereset ad lehetőséget anyagilag a pihenésre és feltöltődésre.
• Bébiszitter vagy nevelőnő a gyermekek mellé

Na de nézzük ezt egy kicsit részletesebben, vagyis hogyan hat a női foglalkoztatás magára a családra nézve.

Boldog anya - boldog gyerek

Legfontosabbnak azt szeretném kiemelni, hogy elsődlegesen fontos tényező, hogy az anya melyik helyzetben érzi jól magát. Boldogtalanul nem lehet boldog gyermeket nevelni.

Fogadjuk el, hogy mindig voltak/vannak/lesznek olyan anyák, akik remekül fogják érezni magukat, amennyiben otthon lehetnek és a családjuknak élhetnek, számukra ez maga a karrier. Szívem szerint nem szeretem a karrier szót, sokkal jobban és pontosabban fejezi ki az önmegvalósítást az elhivatottság szavunk. Lefordítva, olyan tevékenység, foglalkozás, hivatás, mely hívja az embert, ezt lehet örömmel végezni. Boldog lehet az az ember, aki a munkáját fásultan, örömtelenül, pusztán kényszerből végzi?

Itt meg kell jegyeznem, hogy bizony a munka az életünk javát teszi ki. A nap 24 órájából kellene, hogy aludjon az ember 8 órát, a munkahelyén tölt 8-10-12 órát, így marad a napból 8-6-4 órácska pluszba, vagyis a régi szlogen szerint a szórakozásnak. De mivel is telik ez a 4-8 óra? Utazással, bevásárlással, fizetetlen házi munkával, emberi kapcsolatokkal és gyermekneveléssel... Rémesen hangzik, időt pedig egyedül az alvás rovására lehet átcsoportosítani. Mert ugye eljutni a melóhelyre és utána haza, lehet napi 2-3 órás elfoglaltság is. Időnként nem kikerülhető, hogy az ember bevásároljon, a házi munka pedig nem önállósítja magát. Tehát, ha gondoskodni akarok a szeretteimről, be kell vállalnom a fizetetlen munkát. Jó esetben a férj vagy a gyerekek besegítenek. Jó esetben. De ugye mai világunk ontja magából az egyszülős családokat. Vagy az apa még többet dolgozik nálunk, és nem hogy besegíteni nem tud, még az ő által elvégzendőket sem tudja ellátni. Gondolok itt olyan egyszerű és hétköznapi tevékenységekre, mint a fűtés télen a kazánban. Mert hát ne felejtsük el, hogy anyagi és egyéb okokból, nem minden háztartásban van táv-, gáz- illetve villanyfűtés. Nem szeretem, amikor a fizetetlen házi munkák terén csak a "női" munkák kerülnek emlegetésre. Egy családi házban, körül a férfiaknak is bőven akadnak feladataik.

És most már kezdhetünk nyugodtan merengeni arról is, hogy vajon az elhíresült rabszolgatörvényünk értelmében, az eddig is rövid, elégtelen mennyiségű szabad időből mi fog maradni, és milyen következményei lesznek hamarosan?

Jövedelem

Szeretik hangoztatni a részfoglalkoztatást a családanyák számára, milyen jó dolog, dolgozó nő lehet, és ... Igen, a családjára több ideje fog jutni, csakhogy ide is el kell jutni, tehát erről ne feledkezzünk meg. Azt már kevésbé szokták propagálni, hogy ám a bér is rész lesz csak. Ha a teljes foglalkoztatási idő keresete sem fedezi a tényleges havi kiadásokat, a részbér csak részkiadásokra lesz elegendő. És milyen érdekes, a munkábajárásnak nem lesz részköltsége, sőt a munkaerő újra előállításának sem lesz részköltsége ettől. Egyébként is hazánkban már régóta nagy gyakorlata van a részmunkaidős foglalkoztatásnak, csak kicsit alternatívra sikeredet, hungarikum. Hányan dolgoztak és dolgoznak még ma is 4 órában bejelentve, azonban teljes vagy még hosszabb munkaidőben?

Otthonról végezhető munka akár lehetne is megoldás. Azonban ezt is össze kell tudni egyeztetni a családdal. És a fizetés korrekt-e ilyen esetben? Egy kisgyermekes anyuka mesélte egyszer nekem, gépelési munkát vállalt otthonról végezhető munkaként. Nem akarta elvenni az időt a gyermekétől, így később feküdt, korábban kelt alapon látta el a vállalását. Aztán döbbenten tapasztalta a hónap végén, hogy mennyit is ért a munkája pénzben kifejezve. Siralmas volt az összeg. Megjegyzem ez az anyuka nem a megélhetését szerette volna pótolni, hanem dolgozni akart, de be kellett látnia, hogy a ráfordított munka és idő beszélő viszonyban sem volt az érte kapott "jövedelemmel", az alamizsna jobb szó lenne rá. Tehát az otthon végzett munka valódi előnye, hogy nem jelentkezik az utazás terhe sem időben, sem anyagilag. Ez a fajta foglalkoztatás még gyermekcipőben sem jár hazánkban, széles körben pláne nem elérhetőek.

Az tény, hogy vannak olyan esetek, amikor valóban életmentő segítség, amennyiben a nők saját pénztárcával is rendelkeznek. Ettől ne essünk abba a tévhitbe, hogy az otthon és fizetés nélkül végzett munkák értéktelenek lennének, messze nem azok. Ráadásul mind olyan tevékenység, melyet ha van munkahelye a nőnek, ha nincs, de el kell végezni. Ezek kapcsán azt is meg lehet említeni, hogy egy anya által a családjának készített ennivaló sokkal többet is jelenthet, mint egy étteremben megvásárolt ebéd vagy vacsora. Ugyanis a háziasszony belefőzi szívét és lelkét.

Gyermeknevelés, szünidők, betegségek, ápolásra szoruló szülők

Ezek mind felmerülnek a dolgozó és a nem dolgozó anyák esetében is. A gyermeket élő kapcsolattal lehetséges nevelni és nem távnevelést alkalmazni a munkahelyről.

Ha az anya a nap nagy részét munkával tölti, kénytelen másokra bízni a gyermekeit. Ilyen esetben vajon ki fogja elsősorban nevelni a gyermekét, kihez fog igazán kötődni a gyermek? Persze tudja, hogy ki az anyja, de ki működik valóban anyaként a nap folyamán? Az pedig nem hóbortos elvárása egy anyának sem, hogy valójában szeretne a gyermeke nevelésében, felnőtté válásában intenzíven részt venni. Látszik messzemenőkig, hogy a 40-es évek végétől hogyan alakulnak a felnövekvő generációk a mai napig. Hallottam ma olyan 70-es vagy 60-as ember véleményét, akinek hiányzott gyermekkorából az anyja.

Itt álljunk meg egy szóra, azoknak a nőknek a védelmében, akik merik felvállalni, hogy nem akarnak egy fenékkel két-három lovat megülni egyszerre, vagyis amennyiben a hivatást választják, esetleg azt is vállalják, hogy nem lesz saját gyermekük. Nincs olyan előírás, hogy minden nőnek anyává kellene válnia. Viszont nem szabadna hátrányos helyzetbe azokat sem hozni, akik inkább az anyaságot választják elsősorban. Akik pedig megkísérlik, hogy több lóra is felülnek egyszerre, őket sem kellene a végtelenségig kizsigerelni, ésszerű és élhetően emberi feltételeket kellene a számukra kitalálni. Még ideáig nem igazán sikeredett...

Az is érthető, hogy nem értékeli a munkáltató, ha az alkalmazottjával nem számolhat folyamatosan. De a család sem értékeli az otthontól távol szakadó családtag hiányát. És itt az apákról sem kellene megfeledkezni, rájuk is szükség volna. Egyszerű példa, csak hétvégén vagy két-három hetente hazajáró apa, bár a szülők nem váltak el, a gyermek szempontjából hétvégi apukáról beszélhetünk, és az ilyen anyák vállán aránytalanul nagy a teher a férj hiányából kifolyólag. Az ilyen apák a hétvégére zsúfolhatják azokat a kötelességeiket a családjukkal szemben, melyeket a hét többi napján távollétük miatt nem tudnak ellátni. Ez sem nevezhető ideálisnak.

A szünidők lefedése az átlag 30-36 napos évi szabadsággal megint csak gondot fog jelenteni. És vegyük hozzá nyugodtan, hogy a munkáltató az alkalmazott szabadságát is igyekszik beosztani. Vagy azok a dolgozók, akik határozott munkaszerződéssel dolgoznak, hosszabbítva a munkáltató részéről, azzal a következménnyel jár, hogy csak időarányos szabadság jár a dolgozónak. Ezt, amennyiben havonta történik, képtelenség vele értelmesen számolni, beosztani és a szükséges időben felhasználni. Az élet pedig mindig kreál valami ügyintézést, ahhoz is kellene szabadság. Hol is van tehát a pihenésre, feltöltődésre szánt szabadság? A szünidő pedig teher lesz.

Amennyiben az ideális 3-4 gyermeket neveli a szülő, könnyen előfordul, hogy valaki éppen mindig beteg lesz. Folytassam? Munkáltató igen hamar ferde szemmel fog az alkalmazott anyára nézni. Betegen is menjen az oviba, iskolába, maradjon otthon egyedül a beteg gyerek? Egyik sem jó, sőt veszélyezteti a sajátját és mások gyermekét is vele.

Aztán idővel a családoknak számolni kell az idősödő szülőkkel is, lehet, hogy őket is kellene ápolni. De nem is kell ennyire előre szaladni az időben, ha a felnőtt gyerekek a családjuktól távolabb élnek, már az sem egyszerű sem időben gondolkodva, anyagilag főként nem, hogy időnként meglátogassák őket. A szülők sem annyira tehetik ugyanezt meg, hiszen még ők is dolgoznak. Ma már arra is rengeteg a példa, hogy a nagyszülők és unokáik kizárólag a skype segítségével tartanak egymással kapcsolatot.

A gyermek ugye köteles a szülőjét gondozni, eltartani, stb. Törvénybe iktatták. Amennyiben átlagos keresetű a gyermek, nem tud fizetni a szülő gondozásáért. Neki kellene megoldania a nem létező szabad idejéből.

Gyakorlatilag az előbb sorolt élethelyzetek munkahely mellett óriási kihívást jelentenek a szülők számára. Hozzá teszem, hogy egy részük, még munkahely hiányában is lehet embert próbáló. Mert mi van, ha betegen született a gyermek és 24 órás felügyeletet kíván, vagy a szülő lesz hosszan ápolásra szoruló beteg? Ezeket pedig tovább tetőzheti, ha a munkahely és a család harcában az anya egészsége roppan össze. Vagy az apáé. Akkor ki és miből fogja mindezen tevékenységet ellátni, az anyagiakat a megélhetéshez előteremteni? Mi lesz a gyermekekkel főleg? 

No de éppen a beteg gyermekek gondozására hozta meg kormányunk az egyik szuper látszatintézkedését, az adok is meg nem is esete. Mert ugye kritériumok is akadnak hozzá bőven, hogy ki miért is esik ki a támogatottak köréből. Ám az ilyen verjük a mellünket intézkedésben hazánkban akad már némi kormánygyakorlat, persze párthovatartozástól függetlenül..., a kétezeres évek megduplázott családi pótléka, ami egy huncut fillérrel sem volt több sokak esetében, mint az előző időkben. Ma meg ugye oly jól és sikeresen hibernálták, hogy talán sosincs esély arra, hogy kiolvadjon egyszer.

Pihenés, kikapcsolódás, feltöltődés

Lássuk be, hogy ezek a kategóriák nem luxus kategóriák. Az emberi egészséghez hozzátartozik, hogy pihenjen és feltöltődjön. Erre mai világunk elég szűk lehetőséget biztosít. Ráadásul ez a probléma a munka nélküli anyákat sem kíméli. A környezetváltozás, a megszokott napi rutin felváltása, pozitívan hat az ember lelki egészségére. Az elhanyagolt pihenés nem szolgálja a munka hatékonyságát sem, ezt most már jó lenne, ha belátnák a munkáltatók is. Nem is értem, hogy 2019-re ez még mindig érhetetlen bizonyos munkáltatói csoportok, és a narancsosan keresztény politikusok és híveik számára...

Tudjuk, hogy ennek anyagi vonzatai is akadnak bőven. Manapság pedig egyre több család azért nélkülöz ezen a téren, mert nincs pénzügyi lehetősége előteremteni az erre valót.

A pihenéshez való idő lendítene az emberi kapcsolataink minőségén is, lehetőséget biztosítva a valódi és élő találkozásokra. Lassan a kapcsolataink is kizárólag a virtuális térben működnek. Szomorú.

Összefoglalva tehát: a gyermek érdeke, hogy az anyja és az apja is részt vehessen az életében. Egy anyának életműve, hogy milyen felnőttet nevel gyermekéből. Ez kőkemény munka, odafigyelés, törődés. Szolgálat, melyet nem kizárólag a maga kedvére végez az anya. Profitál belőle az egész társadalom, az egész ország. Ha egyszer olyanná formáltuk világunkat, hogy minden pénzen mérhető, ismerjük el végre, hogy a nők által ma még ingyen végzett "értéktelen" munkák, a gyermekek nevelése, a házi munkák, a beteg családtagok gondozása óriási értéket képviselnek és mindannyiunk érdekét szolgálják.

Amennyiben érdekesnek találtad az írásomat és úgy gondolod, hogy másoknak is hasznára válna, kérlek oszd meg, hogy hozzájuk is eljuthasson. Facebook oldalamon tudsz követni és hozzászólni vagy írhatsz ide: hopihetanc@gmail.com.