Szexuális erőszak a hálószobában és társai … avagy, a csendben tűrt erőszak

Tavaly ilyenkor tombolt a metto kampány, sorra kerültek elő a múlt csontvázai. Az erőszak semmilyen formája nem szabadna, hogy megengedett legyen. Azok a vélemények is teljesen helytelenek, akik az áldozatokat kezdik okolni, miért öltözött úgy, miért járt arra, miért volt egyedül... és különben pedig, miért engedte, tehát nem is volt erőszak...

Az mindenki számára köztudott, hogy a nőknek időnként szokott fájni a feje főleg bizonyos esetekben. Hogy ennek mi a valódi oka, az most lényegtelen, de van. Bizonyára az is igaz, hogy nem minden fejfájás valós, pusztán egy kifogás, hogy miért nem akar a feleség éppen hódolni a házasélet örömeinek. Az írásom nem ezekről az esetekről szól, amiről írok, azokban az esetekben a házastársi kötelesség alól egy fejfájással nem lehet kibújni.

Nem is tud kibújni az áldozat, még ha akarna is... Vagyis beleegyezik az aktusba, és nem azért, mert ez lenne a kötelessége. A kötelesség ilyen formán már régen nem érdekli. Azon persze el kell gondolkodni, hogy miért is nevezzük az élet azon részét kötelességnek, mely örömet kellene, hogy okozzon!

Ha az ember akarata ellenére kell, hogy szexuális életet éljen, azt ragozhatjuk és elemezgethetjük a végtelenségig, a számára csak erőszakot fog jelenteni. Nem lehet máshogyan megélni. Örömről sem beszélhetünk.

Amikor valaki éppen a munkából tart haza felé este, és egy vagy több férfi megtámadja, lefogja, megerőszakolja, tiszta sor, hogy mi történt. A fizikai erő nagy úr. A félelem a másik. Az áldozat pedig tiltakozhat, védekezhet, esetleg ez a reakciója, még az életébe is kerülhet. Az elme dönthet úgy, hogy nincs mit tennie, "engedi" az erőszak bekövetkeztét, hamarabb szabadulhat. Ettől még ugyanúgy meg fogja élni az erőszak minden testi és lelki gyötrelmét. Az ilyen esetekben nem jellemző, hogy manapság még megkérdőjeleznék az erőszak tényét.

Azonban, ha ez a házasságon belül történik, igencsak nehéz eldönteni, hogy hol kezdődik a szexuális erőszak. Igaz vannak olyan felvilágosító videók, írások, melyből meg tudhatják a nők, hogy ha nekik nincs kedvük hozzá, nyugodtan mondhatnak NEM-et, és ha ennek ellenére kell szexuális életet élniük, az erőszaknak számít. Csak ugye, ez vagy nem is jut el sok érintetthez, vagy ha eljut is, sokat nem tud vele kezdeni.

Gondoljunk bele, hogy egészséges lelkületű férfi aligha követ el szexuális erőszakot, még a feleségén sem, pláne nem arra hivatkozva, hogy ez a kötelessége. Azonban sajnos akadnak bőven olyan férfiak társadalmunkban, akik valamilyen oknál fogva sérültek lelkileg. Persze belőlük sem lesz mindenki elkövető, de egy részük számára teljesen természetes, hogy erővel is elveszik, amire igényt tartanak. Az ilyen férfiak párkapcsolata a bántalmazó kapcsolatok körébe sorolható. A legtöbb bántalmazó kisebbségi komplexusban szenved, belülről védtelennek és elesettnek érzik magukat (mondjuk a gyermekkorukban alapozták meg a szüleik vagy csak egyikőjük ezt az érzést). Felnőtt életükben pedig mindenáron le akarják küzdeni ebbéli hátrányaikat, és el kezdenek kompenzálni. Fizikai erőfölénnyel, parancsolgatással, a mindenáron az van, amit én akarok hozzáállással el kezdődik egy folyamat, melyből szép lassan vagy gyorsan kifejlődik egy bántalmazó kapcsolat. Ha idealistán akarjuk is megközelíteni a témát, valamikor a kapcsolat kezdetén még biztos volt szeretet és szerelem is a felek között. Sok leendő bántalmazó a szerzés idején egyáltalán nem lép föl erőszakosan, látszólag a legideálisabb férjjelölt képében tud tetszelegni. Aztán amikor birtokon belülre kerül, megváltozik minden. Már a zsákmány a kézben, most már nem engedem el, odanevelem, ahova csak akarom, lesz a mottója. Ez a kaméleon tulajdonsága pedig majd jól fog jönni a továbbiakban, az áldozat totál ellehetetlenítésében, hiszen kifelé ő az ideál férj, ő lesz a gyermekeiért küzdő áldozatos szülő, az áldozat pedig csak bosszúból mondja a tényeket persze.

Az áldozat pedig elkezdi mélyrepülését, leépül mind lelkileg, mind testileg. Elérkezik az a pont is a kapcsolatban, amikor a szeretet érzése a részéről átalakul valami egészen mássá. Például beteges kötődéssé, mivel a bántalmazó módszeresen eléri nála, hogy elhiggye magáról, ő egy nagy nulla, kinek is kellene... Csak én vagyok olyan marha, hogy bevállaljalak téged a nagy senkit! - hangzik akár nap mint nap. És ha az áldozat nem akarja ezt érteni, vagy mint mindig, megint valamit éppen ő rontott el az életükben, elszórta a család vagyonaként feltüntetett alamizsna konyhapénzt, stb, jöhet a fizikai erőszak is csak úgy megerősítésképpen, hogy meg kellene becsülni azt az óriási áldozatot, csak mert bevállallak... Ez pedig maga a 22-es csapdája. Az áldozat inkább tűr és tűr, megpróbálja ura és parancsolója minden elvárását teljesíteni, még az ágyban is.

A bántalmazó kiöli belőle a vágyat az örömszerzés ezen formája iránt. Egyrészt a legtöbb esetben az ilyen férfiak meg vannak győződve, hogy ők szuper teljesítményre képesek, az áldozatnak csak és kizárólag élveznie szabad az együttlétet. Persze, hogy mit is érez az áldozat, számára totál lényegtelen.

Az áldozat pedig elkezd játszani, bár már a háta közepére sem kívánja a "társát", meg fog adni mindent, amit csak óhajt, esetleg ennek az szabhat határt, ha olyan perverziót vár el, amit már képtelen teljesíteni. De ugye az elutasításnak is ára lesz. Amennyit ugye bír, megad, eljátssza, hogy micsoda nagy élvezetben volt része, sőt kezdeményezni is fogja a szexet, mert kényeztetni kell a "kedvest", növelni a hiúságát. És van még valami, ami belekényszerít sok nőt ebbe a megalázó játékba, ha elmarad a szex, és ugye az energiák gyülemlenek a férfiban, le kell majd valahogyan vezetnie, erre pedig nincs alkalmasabb eszköz, mint az ütlegelés. Ha a hölgy nem akarja eddig feszíteni a húrt, kénytelen a testét ismételten áruba bocsájtania a verés elkerülése érdekében. Még szerencse, hogy az ilyen férfiak annyira önteltek, hogy lehet észre sem veszik, hogy a test nem egészen tudja ezt a játékot maximálisan eljátszani, hogy nincs nedvesedés, amit persze az áldozat fog ismételten megszenvedni, de őt csak az érdekli, hogy legyen minél hamarabb vége a dolognak, az aktus közben nagyszerűen lehet hangtalanul sírni és csak az számít, hogy jó esetben megint van egy-két nap "nyugalma". Csak hát az életben nem lehet mindent ilyen pontosan kiszámítani, van, hogy hiba csúszik a számításba, és még maradnak bent energiák, kell jobb hely egy-egy jól irányzott ütéshez, rúgáshoz, mint maga a hitvesi ágy, amikor éppen az áldozatnak gyakorlatilag nulla az esélye a védekezésre?

Meddig lehet ezt a játékot büntetlenül művelni? Gondolom az elkövetőnek addig, amíg az áldozat fel nem lázad, meg nem szökik. Erről már nagyon sokat írtak. Most erre nem is térnék ki.

Az áldozat lelke viszont darabokra törik közben. Képtelenség ezt úgy folytatni, hogy gyakorlatilag az életenergiája ne folyjon el a semmibe közben. A folyamatot jól tükrözheti például a nőgyógyászati megbetegedések sora, például egy elhúzódó vérzészavar, ha legalább akkor békén hagyja a párja. Ha ez sem zavarja, amikor ő éppen kéjelegni óhajt, akkor akár életet veszélyeztető betegségek is jöhetnek. De ne menjek ennyire messzire, a nő szexualitáshoz való viszonya akkora bombatámadásokat szenved el minden ilyen alkalommal, hogy frigiddé válhat, ami majd akkor fog gondot okozni, amikor sikerül új életet kezdenie, és nehéz ebből kigyógyulni, segítségre van hozzá sokszor szüksége.

Ezekhez az esetekhez sorolnám még a gyermekek ellen elkövetett szexuális abúzusokat is, hiszen a gyerek tulajdonképpen rákényszerül a beleegyezése adásához az aktushoz, mert az elkövető megfenyegeti előre, ne hogy szólni merjen is valakinek.

Aztán ki lehet erőszakolni a beleegyezést más formában is. Például amikor a kedves volt férj megzsarolja volt feleségét, hogy ha nem fekszik le vele, ugrik a tartásdíj. Ismerjük hazánkban az ügyintézési sebességet, a több gyermeket egyedül nevelő édesanyák körülményeit. Joggal ijed meg, hogy hogyan fog gondoskodni a gyermekeiről, ha nem lesz tartásdíj, mert ugyan dolgozik és kapja is a családi pótlékot, csak ugye vannak hazánkban olyan isten háta mögötti helyek, ahol ez a fizetés a közmunkabér. Sok gyermek mellől pedig nem vállalhat akármilyen munkát akár hol el, hiába fizetnének ott többet. 

Aztán azt sem árt elfelejteni, hogy a bántalmazó férjeket a legkevésbé sem érdeklik az aktusuk következményei, a teherbeesés. A jobbik esetekben hozzájárul az abortuszhoz. A rosszabb esetekben pedig magára hagyja a következményeivel a párját, sőt mindenféle útszélinek fogja titulálni... A házasságban elkövetett esetekben pedig számtalanszor éppen jól is jön neki az újabb "gyermekáldás", na nem azért, mert annyira szereti a gyerekeket, hanem egy újabb béklyót sikerült asszonya nyakába varrnia, majd eltartja az újabb kis jövevényt (az asszony persze), de szabadulni még nehezebb lesz ezután... Megtiltja, nem használ semmilyen eszközt a nem kívánt terhesség bekövetkezésének megakadályozására. Mondhatnánk, hogy szedjen a nő titokban gyógyszert, csak ám szűkös anyagi helyzetben, kiszabott és elszámoltatott pénzből gazdálkodva, ezek a gyógyszerek megfizethetetlenek, és vannak olyan asszonyok, akik egészségi okok miatt nem is szedhetnek, nincs orvos, aki felírja nekik. Szóval a sok gyermekes bántalmazó kapcsolatban élő anyák hallatán, jó, ha a könnyelmű ítélet előtt az előbbieket is meggondolná mindenki.

A munkahelyek zaklatásairól már sok szó esett, ezekre nem térnék ki.  

Amennyiben érdekesnek találtad az írásomat és úgy gondolod, hogy másoknak is hasznára válna, kérlek oszd meg, hogy hozzájuk is eljuthasson. Facebook oldalamon tudsz követni és hozzászólni vagy írhatsz ide: hopihetanc@gmail.com.