Egészség vagy betegség

Te melyiket választanád?

Előző írásom folytatásaként körbejárom az életmódunkból, táplálkozásunkból és a mozgáshiányból adódó egészségkárosító szokásainkat.

Életmód

Nem túlzás azt állítani, hogy a mai életmód nem emberbarát, sőt ember- és életellenes.

Egy mesterséges világban, kiszakítva a természet rendjéből él főleg az a bizonyos fejlett és civilizált világ. Büszke is az elért eredményeire, melyekért elég nagy árat kell fizetnie, és sokan észre sem veszik ezt.

Mesterséges környezetben, behálózva mindenféle elektromos kütyüvel vagy termelő gépek sorával, napfényt alig látva, mesterségesen előállított kétes összetételű élelmiszert fogyasztva, az időt napról napra kergetve (mikor lesz már hétvége, mikor lesz már fizetés, határidők határidő hátán), anyagi terhek súlyából következő bizonytalanságban, kilátástalanságban, az embert éltető VALÓDI EMBERI kapcsolatok ordító hiányában tengődünk, és közben elfelejtünk élni. Eszünk, ürítünk, szexelünk, elméletben gyermeket nevelünk (10-12 órás munkahelyi elfoglaltság mellett képtelenség), robotolunk, fizetjük a csekkeket, meghalunk. Ebből a felsorolásból csak az maradt ki, hogy élünk. A felsorolt tevékenységeket tesszük napról napra egyre fásultabban, örömtelenül, mint valami zombik. Az élet része kellene, hogy legyen a szeretet. De szeretni sem tudunk, nincs rá időnk, élő kapcsolataink nincsenek vagy vegetálnak. És már el is érkeztünk a szív megbetegedéseihez. Vagy mondjuk a cukorbetegséghez, hiszen az éltető szeretetet cukrokkal, édességekkel pótoljuk...

Rögtön felmerül bennem a kérdés, hogy mennyi is a normális vérnyomás, vércukorszint, koleszterinszint? Mintha a gyógyszergyárak döntenének manapság arról, hogy mi is az ideális. Ez betegtömeg-gyártás a javából. Egy friss írás az "egészséges" vérnyomásról itt olvasható.

Nézzük meg, mit tehetünk a szívinfarktus megelőzésének érdekében:

• Stressz kerülése
• Mozgásszegény életmód elkerülése
• Koleszterinszegény táplálkozás, kevesebb hús és zsírfogyasztás, több friss gyümölcs és zöldség fogyasztása
• Túlsúly elkerülése
• Dohányzás és alkoholfogyasztás abba hagyása
• Cukorbetegség, magas vérnyomás kezeltetése

Láthatjuk, hogy a szívünk egészsége érdekében odafigyelést érdemel a lelki egészség, a mozgás, a táplálkozás és a már ezekkel a területekkel kapcsolatban fennálló megbetegedéseink kezelése is. A szív és érrendszer megbetegedéseinek elkerülése érdekében elméletben maga az egyén rengeteget tehetne, ha elszánná magát arra, hogy tudatosan változtat az életmódján, táplálkozásán, rendszeresen mozogna. Csak... mintha rengeteg olyan tényező van a felsorolásban, melyet ritkán tudunk befolyásolni. Magyarul, hiába tudom, mit hogyan kellene tennem, a stresszt nem tudom elkerülni, a pénztárcám korlátokat szab, hogy milyen minőségű élelmiszerekkel tudom magam tömni, stb. Dr. Papp Lajos számtalan előadásában hívta fel a figyelmet arra, hogy bizony a szívünket érintő megbetegedések mögött elsősorban a kapcsolataink minőségéből fakadó bizonytalanságaink, félelmeink húzódnak. De ide tartozik a kilátástalanság, az anyagi ellehetetlenülés szintén. Azt sem vitathatjuk, hogy ezek a tényezők szoros kapcsolatban is állnak egymással.

Tehát a stressz zúdul ránk mindenhonnan, stresszt fogyasztunk reggelire, ebédre, vacsorára. Nincsenek mellettünk szerető családtagok, akik kompenzálni lennének képesek a túlzott stressz hatását. Sokat jelent azoknak az embereknek, akik azt érzezhetik, hogy támogatják őket a nehézségekben. Fogalmazhatnám úgy is, hogy a családtagok egy irányba húzzák azt a bizonyos szekeret. Hány férfi lelkében tombolhat, hogy bár szeretne biztonságot nyújtani a családjának, azonban képtelen a mai viszonyok között erre, és vajon mi ehhez a család hozzáállása? Csak a folyamatos hiányt olvassák-e a fejükre, vagy látják, hogy a férj és apa megfeszül azért is, ami van. Persze nem mindenki ilyen, van, hogy a nő próbálja egyedül előteremteni a család megélhetését. Nem véletlenül emelkedik a nők esetében is a szív- és érrendszert érintő megbetegedések száma, bár ez inkább a változókor után lesz látványos, addig a női nemi hormonok védelme alatt állnak ebből a szempontból.

Félünk, rettegünk a holnaptól. Tele vagyunk negatív gondolatokkal, érzésekkel, kilátástalansággal. Az immunrendszer ezzel az életérzéssel képtelen felvenni a harcot, az egyensúly megbomlik, és utat nyit a megbetegedéseknek. Először ugyan még csak a pszichoszomatikus tünetek jelentkeznek. Az orvoslás ezekkel sokat nem tud kezdeni, csak ha már testi elváltozásokat talál. Pedig az első tünetek csak figyelmeztetések, hogy változtatni kellene... De milyen nehéz ez, ha az ember úgy éli életét, hogy nem vesz magáról, a jelzésekről tudomást! Megy tovább, robotol tovább. Betegállományba, vagy egy tartós pihenésre nem vállalkozhat, egyikhez sincs elég tartaléka (anyagi), pedig ilyenkor segíthetne, átgondolhatná, hogy érdemes-e így továbbélnie, min kellene változtatni.

Hány embert térít el a változtatástól, hogy rögtön megkapja a bélyeget, ha fel mer lépni a jól bevett tömeggyakorlat ellen, megbolondult, úgy sem sikerül... A változtatás hiánya pedig előbb vagy utóbb súlyosabb formákat fog ölteni, s jönnek a változatos betegségek, daganatok, sérülések, stb.

Táplálkozás

Ha röviden akarom jellemezni, szemetet fogyasztunk. Ha a pénztárcánk mértéke szűkre szabott, annál inkább. Hiába próbálják a figyelmünket felhívni, hogy tudatosan kellene vásárolni, azaz megnézni, hogy mit is tartalmaznak az általunk megvásárolt termékek. Nézhetjük, de lehet felesleges, mert csak erre a szemétre fogja futni. Ezek az élelmiszerek pedig sosem lesznek táplálékok a testünknek, méreganyagok inkább.

A táplálkozásunk minősége szoros kapcsolatban áll ugye az elhízással, a cukorbetegséggel, melyet csak megtetőzünk a mozgásszegény létünkkel. A kettes típusú cukorbetegségről is rengeteget lehet hallani. Sok esetben az inzulinrezisztencia pedig karöltve jár más belső elválasztású mirigy szintén helytelen működésével, ilyen lehet a pajzsmirigy, petefészkek. Melyek következménye akár meddőség is lehet.

Az evés körülményeiről is illene pár szót ejtenünk. Az emberi test működése úgy van összerakva, hogy ha eszik, utána emészteni szeretne, vagyis lehet nem azonnal a munkát kellene nyomnunk. Bizonyára többen is tapasztalták már magukon, hogy a pick-pack 10 perc alatt magukba gyömöszölt ennivaló után nem is olyan könnyű azonnal felvenni a munka ritmusát, kellően koncentrálni. Az emésztést nem úgy kell elképzelni, hogy mindennapi tevékenységeink mögött a háttérben teszi a dolgát. A paraszimpatikus idegrendszerünknek kellene átvennie ilyenkor az irányítást, ehelyett zsupsz folytatni kell a munkavégzést, melynek következtében az emésztőszervek helyett a vér elsődlegesen az agyba, izmokba fog áramlani. Persze egyik sem lesz tökéletes, ez így egy felesleges stressz ismételten a szervezetnek. Jöhet a kávé vagy energiaital löket, hogy menjen az a munka. De ugyanez elmondható a reggeli esetén is.

Ezek a dolgok tulajdonképpen szépen megbosszulják magukat az évek alatt. Miért is van annyi az emésztőrendszert érintő megbetegedés? A helytelen táplálkozás, de ez alatt általában csak azt értik, hogy túl sok hús és zsír fogyasztása (mondjuk a szegénységben élőknél erről nem igen lehet szó, még a szalonna is drága, esetleg marad ebből a zsír), túl sok szénhidrát, sok só (még azt elfelejtették kielemezni, hogy vajon a sóhiánynak milyen hátulütői vannak), túl sok zsír (tömjed magadba inkább az olajat, főleg a pálmaolajat, margarint), túl fűszeres magyar konyha (arról persze nem szól a fáma, hogy a fűszernövények valójában gyógynövények is), a tojás pedig egyenesen koleszterinbomba, tej... stb. Se baj, hogy bizonyos kellemetlen tüneteid lesznek majd, van mindenre gyógyszer, azt lehet desszertként fogyasztani, és minden happy lesz.

Hogy mi a helyes táplálkozás módja? Kinek mi. A legjobb visszajelzés, hogyan érzi magát az ember. De természetesen a mértékletesség egy fontos szempont. Lehet, hogy nem reggelire kell a legtöbbet enni, hanem éppen vacsorára, mert utána van mód arra, hogy a szervezet nyugodtan tegye a dolgát, vagyis feldolgozza az elfogyasztott élelmet, és reggelre lesz belőle energia. Nem hiszem, hogy a jól bevett reggeli-ebéd-vacsora megspékelve még egy kis tízóraival és uzsonnával szükséges egy felnőtt ember számára. A táplálkozáshoz az is hozzátartozik, hogy milyen körülmények között, alaposan megrágva vagy sebtiben tömjük-e magunkba. Nyilván nem az utóbbi a kívánatos.A sófogyasztást az utóbbi években rengeteg kritika, szabályozás érte (gyermekeink menzája). Nekem még az a népmese jut a sóról eszembe, hogy az emberek mennyire is szerették a sót. Őseink lehet nagyon tudatlanok voltak, és istenítették a sót, nem tudva annak káros voltáról. De mi tudjuk/tudhatjuk-e, hogy mi az igaz? Félek, hogy nem. A tudomány sem mindenható. Egy nagy hibája van, hogy a tudományos világ szereplői nem merik hozzá tenni, hogy minden eddig elért eredmény, csak a tudomány mai állása szerint a csúcs. Hány olyan dolgot találtak már fel, alkalmaztak akár csodaszerként is, nem is oly régen elődeink, amelyről ma már tudjuk, hogy súlyosan egészségkárosítóak vagy veszélyesek. Például ilyen volt a rádium, az azbeszt, a cellulóz. Ma a sokkal nagyobb tudásunk ellenére is lehetnek olyan felfedezések, melyekről idővel majd kiderül, hogy nem is voltak olyan jók, mint gondolták, esetleg még veszélyeztették is az életet.

Mozgás

Mozgás nélkül nincs élet. Sajnos a mai ember rendkívül keveset mozog. Már a mozgásról való leszoktatást megkezdjük az egészen pici gyermekeknél. A jó gyerek nem rohangál, nem koszolja össze magát, nem kiabál, csendben elkuksol a képeket magából ontó különféle technikai masináink előtt. Már az óvodában megkezdődik a gyermekek kiképzése, a mozgás korlátozása. Az iskola ezt a lépést pedig tökélyre fejleszti. Mai világunk okos találmánya, hogy már egy 7 éves gyermek legyen az iskolában 8-16-ig, iskolapadban ülésre kárhoztatva. Nem sok ez egy kissé? Igaz hoztak arra intézkedést, hogy például mindennap legyen testnevelés óra, foci. Már az elnevezés is sokat mond: testnevelés. Alsó tagozatban inkább a minél több mozgásra, a mozgás szeretetére kellene a diákokat nevelni. Felsőben meg lehetne tanítani a megfelelő, mindent átmozgató gyakorlatokat, akár a jógát például. Megtanítani, hogy miért szükségesek a napi nyújtó gyakorlatok, hogy miért ne szálljanak 1-2 megálló kedvéért buszra a gyerekek, inkább tegyék meg gyalog az utat, hiszen az iskolában csücsülést egy fél órás gyaloglás részben már ellensúlyozni tudja. De ugye itt máris közbe szól az idő, mint tényező. Napi 24 óra már a gyermeki élethez sem akar elég lenni, hát majd felnőttként.

A felnőttek pedig még rosszabbul teljesítenek. Leszámítva azokat, akik munka után meg tudják maguknak engedni, hogy kondi terembe járjanak, ússzanak, jógázzanak. Viszont, akinek családja van, nehezen tud még erre is időt és pénzt szakítani. A munkavilága viszont rendkívül be fogja korlátozni a mozgást. Persze vannak olyan szakmák, ahol még van is mozgástere a dolgozónak, de a gyárakban soron dolgozók vagy az irodákban munkát végzők, minimális mozgás lehetőséggel töltik el a napi 8-12 órát. Ami mozgást is végeznek, az lehet gépies, folyamatosan ugyanazok a mozgások, melyek következtében az egyoldalú terhelésnek köszönhetően máris fel fognak lépni a mozgásrendszert érintő megbetegedések. Lassan, de biztosan vezetnek a reumás és artrózisos megbetegedésekhez.

Csak arról ne feledkezzen meg senki, hogy a mozgás hiánya nem kizárólag a mozgásrendszert rongálja, hanem kihat a keringési, az emésztési és a kiválasztó rendszerre is. Biztos út a betegségekhez.

Ha tenni akarsz önmagadért és a családodért az egészség megtartása a legfontosabb, azaz

Ápold kapcsolataidat, szeress!

Táplálkozz egészségesen!

Mozogj rendszeresen és kíméletesen!

Tedd le káros szokásaidat!

Amennyiben érdekesnek találtad az írásomat és úgy gondolod, hogy másoknak is hasznára válna, kérlek oszd meg, hogy hozzájuk is eljuthasson. Facebook oldalamon tudsz követni és hozzászólni vagy írhatsz ide: hopihetanc@gmail.com.