Egészségkárosító szokásaink rabságában
Előző két írásom folytatásaként górcső alá veszem a vízfogyasztási szokásainkat, szenvedélyeinket, gyógyszerfüggőségünket és a lelki egészségtelenségünket. Az írások itt és itt olvashatóak el.
Vízfogyasztás
Ez sem egy elhanyagolható kérdés. Elengedhetetlen a kiválasztáshoz a szervezetünkben. Kevés vízbevitellel a táplálkozás során bevitt méreg- és salakanyagok kiválasztása alacsony hatékonyságú lehet. A megfelelő mennyiségű és minőségű víz segítené ezt a folyamatot. Tehát milyen minőségű vizet igyunk és mennyit is? Törekedni kellene a lehetőleg elérhető legtisztább vízre. Jó kérdés, hogy van-e még ilyen? Nem feltétlen a palackozott vizek lesznek azok. A házi víztisztító berendezések jó dolognak tűnnek, ezt viszont már nem mindenki engedheti meg magának. Ha már a minőségen csak kompromisszumokkal dönthetünk, szerintem a mennyiség kérdése fontosabb. Napi 2-2,5 liter szükséges alaphelyzetben. Melegben, fokozott izzadás esetén ennél többet is ajánlott fogyasztani.
Az sem mindegy, hogy mikor is fogyasztjuk el ezt a mennyiséget. Lehetőleg a napot ezzel kellene kezdeni, és befejezni. Napközben pedig az étkezések között érdemes a vizet fogyasztani. De, amikor szomjasnak érzi magát az ember, igyon. Ne sajnálja a tevékenységét megszakítani, hogy egy pohár vizet elfogyasszon.
A vízfogyasztás nők esetén azért is tud elmaradni a szükséges mennyiségtől, mert bizony mi nők, hacsak lehet, nem szeretünk nem az otthonunkban az illemhelyre járni, így a máshol töltött időben szeretjük ezt a szükségletünket korlátozni a víz megvonásával. Egy gondot lehet megoldunk vele, de több másikat fogunk magunknak vele kreálni. Húgyúti fertőzéseket, esetleg veseproblémákat, székrekedést, öregedést. Arról se feledkezzünk meg, hogy a kellő folyadékmennyiség hiányában elégtelen lesz a szervezet méregtelenítése, mely gyakorlatilag az egész testünk folyamataira ki fog hatni, tekintettel arra, hogy az élelmeinkből, a levegőből számos méreganyag kerül egy nap folyamán szervezetünkbe, melyektől szabadulna a testünk, ehhez pedig vízre van szüksége. Sok nő küzd az elhízással napjainkban. Sokszor a fogyást gátolja a zsírsejtekbe elraktározódott méreganyag-halom, mert bizony amíg a mérgek ott vannak, a feles zsír sem tud távozni. Tipikusan ilyen jelenség a narancsbőr, mely vékony alkatú nők réme is lehet.
Ismét a mozgásról
Már az előző írásomban is szóltam a mozgás fontosságáról. A mozgásszerveink azonban szintén sok egészségügyi problémának vannak kitéve a rossz szokásaink következtében. A mozgásszegény életmód természetszerűleg a csontjaink, ízületeink és izmaink állapotára is kihatással van. Amennyiben a szervezetünkben a víz kevesebb, mint ideális volna (a felnőtt test 70 %-a víz), bizony az ízületek is bánni fogják. Az ízületeink a tápanyagellátásukat pedig mozgás révén kapják meg. Az ízületi tokban lévő folyadék az ízület "kenőanyaga". A különböző kopások esetében ez a folyadék tűnik el, és okoz majd fájdalmat és kopásokat.
A népbetegségnek számító, korántsem csak a változó kor után lévő hölgyek megbetegedése, a csontritkulás. Megelőzésében nem kizárólag a Ca fogyasztás szükséges. A csontjaink állományához nélkülözhetetlenek a kollagénanyagok, melyek a rugalmasságukat biztosítják, a D-vitamin, vagyis a megfelelő napfény, valamint a megfelelő Ca bevitel és a mozgás.
A rendszeres és naponta végzett kíméletes mozgás, vagyis a gyaloglás illetve séta, ha megteheti az ember lehetőleg jó levegőn csodákra képes. A hétköznapi taposómalomban érdemes elgondolkodni rajta, hogy 1-2 megálló helyett egészségesebb lenne gyalogolni. Na de ugye az idő manapság pénz. Persze a kirándulások inkább csak hétvégén megoldhatóak. A természet szépsége pedig a jó levegő mellett feltölti az embert életerővel és életkedvvel.
Lelki egészség
Ez a téma gyakorlatilag megérdemelne egy külön írást. Ezért csak egy rövid részlettel szeretném érinteni Popper Péter Lélek és gyógyítás című könyvéből.
Az 1968. évi nagy francia diáktüntetések idején, a diákok mindenféle transzparenst is cipeltek, közöttük egy olyat, amin ez állt: "Lámpavasra a pszichiáterekkel és a pszichológusokkal!" A fiatalok dühe abból eredt, hogy szerintük ezek a szakmák a mindenkori hatalom érdekében manipuláló áltudományos diszciplínákká váltak. Azzal segítik a hatalmat, hogy az embereket az elviselhetetlen elviselésére konformizálják.
X úr pszichoterápiára jelentkezik, számos neurotikus tünettel. Válás után van, lakásukat meg kellett osztaniuk a feleségével. A volt nej rendszeresen fogadja az új barátait, ezt ő nem bírja elviselni. Segítséget kér és kap: egyéni vagy csoportos pszichoterápiát, esetleg gyógyszert. Első kérdés: az, hogy Kovács úr nem bírja elviselni volt feleségének szexuális kalandjait, nem a pszichés egészség jele-e? Második kérdés: kialakulnának-e a neurotikus tünetek, ha lenne elég pénze, hogy a városban bőven található kiadó lakások közül egyet kibéreljen, és újjáépítse az életét?
A pszichoterápiát ugyanis elsősorban funkcionális - tehát nem szervi eredetű - lelki zavarok gyógyítására találták ki. Adott esetben betegünk elsődlegesen szociális sebekből vérzik. A honi, megoldatlan lakáshelyzetet "gyógyítjuk" pszichoterápiával. Egy állampolgárnak alanyi jogon járna lakás. Nem kapja meg. S - talán igaza volt a párizsi diákoknak - mi sajátos pszichoterápiás eszközeinkkel ennek az elviselhetetlen helyzetnek az elviselésére konformizáljuk. A hatalom joggal lehet ezért hálás. Így járunk el a csavargó gyerekekkel is. Olyan környezetből szöknek el, ahonnét a pszichológus is elmenekülne, de neki, mint felnőttnek, kínálkozhat szociális megoldás. A gyerek részéről éppen nem az egészség jele-e, hogy ő is menekülni próbál? Mégis őt kell stigmatizálnunk, mint prekriminális csavargót.
Képtelenség materialista alapokon kezelni és gyógyítani magát a lelket... Ebből következik, hogy az ilyen "megbetegedésekben" alkalmazott gyógyszerek hatása is kérdéses. A testen keresztül nem lehetséges meggyógyítani a lélek bajait. Az itt alkalmazott szereket hatásaik alapján legális drogoknak nevezném.
Ráadásul a pszichológiának óriási szerepe lehetne a gyógyításban, ha végre az orvostudomány el merné ismerni, hogy a betegségek valódi oka elsősorban a lélekben keresendőek és nem a testben. Például az orvosok miért nem hangsúlyozzák, hogy a betegségek megjelenése, az immunrendszer, az emberi jellem és viselkedés között óriási az összefüggés. Vannak olyan baktériumok, melyek folyamatosan körülöttünk, bennünk vannak, még sem vagyunk betegek állandóan. Ilyen például a streptococcus baktériumok széles társasága. Itt lehet tájékozódni róluk.
A kérdés tehát az, hogy mitől függ a betegség létrejötte? Az immunrendszer állapotától elsősorban. További példaként említeném a daganatos megbetegedéseket, mely esetében megfigyelhető előzményként súlyos érzelmi trauma ill. válság.
A sokkot az egyén drámaian, felkészületlenül, magányosan éli meg. Képtelen megoldást találni. (válás, haláleset, állásvesztés, családtag betegsége, stb.) A konfliktustartalomnak meghatározott centruma keletkezik az agyban, és a daganatos elváltozás helye az ennek megfelelő szervben alakul ki. Az agyunk a híd a lelki megrázkódtatás és a szervi megbetegedés között. A folyamat párhuzamosan alakul ki és folytatódik tovább a lélekben, az agyban és a megbetegedett szervben. A konflikus kezdeti szakasza a Selye-féle stressz, annak biokémiai vonzatával: szorongás, érzelmi rágódás, csökkent végtagi keringés, hideg végtagok, étvágytalanság, álmatlanság, stb. Az agyban is finom változások keletkeznek és egyidejűleg az általa reprezentált szervben is. A szervekben sejtelhalás vagy sejtburjánzás indul az agyi elektromos és kémiai stimulusokra. Ez addig tart, míg a konfliktus meg nem szűnik. A konfliktus minél hosszabb ideig tart, annál nagyobb a keletkezett daganat.
Gyógyszerfogyasztás
Az emberek jól megtanulták a leckét a gyógyszereken élésből. Bár szerencsére egyre többen vannak, akik ebben is kezdenek tudatosabbakká válni, és bizony megnézik, hogy mit és miért szednek be. A gyógyszerekről lassan, de biztosan kiderül, hogy nem csodaszerek, nem mindenhatóak, és főként nem biztos, hogy a szervezet számára hasznosak is. Persze van, amikor nincs más választás, és be kell venni az orvos által felírt pirulákat. Mégis nagy általánosságban elmondható, hogy a gyógyszerfogyasztás hazánkban és a fejlett civilizált világban meredeken képes emelkedni. De vajon gyógyít-e a gyógyszer? Nézzük például a legtöbbet fogyasztott fájdalomcsillapítókat. Eszébe sincs gyógyítani, csak elnyomja a tüneteket, mellyel esetleg sokkal nagyobb bajt fognak okozni. A fájdalom egy jelzőrendszer a testben, mint az autóban az olajszintet jelző lámpa. Ugye senki sem akarja az olajszintet világító lámpa kiiktatásával orvosolni az autója problémáját? Pedig mi emberek saját magunkkal sokkal többet tesszük ezt, mint gondolnánk. Ha valaki elesik, jól összezúzza a lábát, esetleg még csontját is töri, ugye fog fájni? Igen, hogy lehetőleg a láb tulajdonosa tegye le a robotját és pihenjen, ne használja a lábát a gyógyulása érdekében. De fontos a robot, és inkább fájdalomcsillapítóval elnyomja a fájdalmát a sérült. Persze majd előbb vagy utóbb, megállásra fog kényszerülni. Csak mivel tovább terhelte a sérült lábát, így előfordulhat, hogy a csontvégek elmozdulnak egymástól, és már nem is tud vagy csak helytelenül összeforrni. De ez csak az én eszmefuttatásom...
Azonban itt egy szakmabeli vélemény Dr. Lenkei Gábortól:
Akkor, amikor 2001 tájékán egy megdöbbentő hírt olvastam a JAMA (Journal of American Medical Association, azaz az Amerikai Orvosok Szövetségének Folyóirata) 1998-as egyik számában... A lap arról adott számot, hogy az orvosok által rendelt gyógyszerek mellékhatásai által okozott elhalálozás a vezető halálokok listáján az "előkelő" negyedik helyet foglalja el. Ez, már csak az USA számait nézve is közel kettőszázezer ember halálát jelenti évente.
Azt hiszem ehhez már nem nagyon lehet mit hozzáfűzni. Esetleg azt a személyes tapasztalatot, hogy némelyik orvos, mint egy receptíró automata funkcionál... Ő még hisz a csodákban, vagy a pénztárcáját szeretné még vastagítani, esetleg utazni vágyik távoli egzotikus helyekre. A gyógyszermaffia létezik. És mint maffia, rendkívül becstelen és gátlástalan.
Lenkei Gábor könyvei a személyes weboldalán regisztráció után minden érdeklődőnek elérhető itt.
Káros szokásaink
Nem mondok vele újat, akad bőven. Dohányzás, alkoholizmus, drogfüggőség, gyógyszerfüggőség, mozgásszegény életmód, helytelen táplálkozás, TV agyatlan bámulása, munkaalkoholizmus... stb.
Szétnézhet mindenki saját háza táján, hogy vajon melyik függőség a saját buktatója. Írhatnám, hogy tessék felhagyni velük. Csak ez nem is ilyen egyszerű. Ugyanis mindig van valamilyen ok a háttérben, mely erre a rossz szokásra "kényszeríti" az embert. Úgy is fogalmazhatok, hogy ezek valamilyen pótcselekvések a részünkről. Oldjuk a stresszt vele, elmenekülünk a valós problémáink elől. Vagy az emberi kapcsolatok elől menekülve éjt nappallá téve dolgozunk, majd még meg is magyarázzuk magunknak és a környezetünknek, hogy milyen szorgalmas és rendes emberek vagyunk, a munka a mindenünk. Tényleg így van-e?
Vagy gondoljuk végig milyen ártalmas szokásunk a halogatás. És milyen sok embert érint? Egy fájdalmas téma, egy megoldandó probléma várat és már sürgeti a megoldást, de az ember homokba dugva fejét keres magának egy "sokkal fontosabb" egyéb cselekvést, például kitakarítja az éppen tegnap tisztára súrolt lakását vagy autóját ismételten. Persze a takarítás közben letisztulhatnak a gondolatok, csakhogy az már előző nap is megvolt. Sajnos sokszor ráfizetünk a halogatásunkra, és folytatjuk, mert nem tudunk magunkon változtatni.
Bizony nem is olyan egyszerű a változtatás. Tudatosság is kell hozzá. Elhatározás és akarat. De ez még kevés a sikerhez. Rá kell jönnie az embernek, hogy miért is az a rossz szokása, ami. Mit pótol vele? Aztán ki kell tűzni valami egyéb szokást a rossz szokás pótlására, melyet eleinte tudatosan alkalmazhatunk a rossz helyett. Tulajdonképpen a rossz beidegződésünket és szokásunkat ily módon lecserélhetjük egy ideálisabb újabb szokásra, mert amit sokat teszünk, abból előbb vagy utóbb ez lesz.
Még egy olyan jelenségre szeretnék kitérni, ami hihetetlen módon megfigyelhető a média világában. Giga mennyiségben adagolják az egyszerű mezei embernek a lehúzó, értéktelen, agymosó szemetet. Ezek legjobb színterei a hírműsorok, reklámok, mindenféle valóságshowk. Mire jó ez? Vágyakozz minden olyan dolog után, amire valójában nincs is szükséged, de elhitetik veled, ha megszerzed, akkor bizony leszel végre valaki. Tudják jól a kitalálói, hogy az önbizalmad, az önképed már így is a pincében van, de azért még egy kis újabb lökés nem árt. A másik fegyverük a félelemben tartás. Érdemes egy hírműsorban tesztelni, milyen hírek hangzanak el. 5 perc alatt 5 negatív hír... Erre jó, ha jut egy pozitívum. Nem igazán ajánlom az egészség szempontjából e forrásokat, amúgy sem igazán hitelesek. Arra jók, hogy rettegj. Az értékközvetítés már nem szerepel a stratégiájukban. Egyébként pedig már azt is elérték, hogy sem igénye, sem pénze nincs jó néhány embernek az értékekre. Bár akiben még szunnyad egy kis igény és tudja az internetet megfelelően használni, kincseket találhat ott. Csak jó szűrővel kell rendelkezni hozzá.
A lebutításból és a kilátástalanságból, de legfőképpen igénytelenségből az emberi társas viselkedések, kommunikációk iszonyatos képet mutatnak. Csak bele kell olvasni az internetes kommentvilágba. Gyűlölet, harag, tiszteletlenség, gyilkos ösztönök a tárház. Némelyik kommentelőnek szappant kellene küldeni a billentyűzete megtakarításához...
De hogy is jön mindez az egészség témájához? Nagyon egyszerű. Az ilyen viselkedés, a sok negatív érzelem, frusztráltság nem fogja az egészségünket szolgálni. Az immunrendszer működése meggyengül... Utána jöhetnek a betegségek.
Megelőzés
"Többet kellene foglalkoznunk a lélekkel, mint a testtel! A lélek tökéletessége kiegyenlíti a test gyengeségeit. A test szellemtelen ereje azonban nem teszi jobbá a lelket." (Demokritosz)
Valódi megelőzésre kellene törekedni, melyet időben már a gyermekeknél kellene elkezdeni. Nyugodtan beláthatjuk, hogy ma még betegségeket vagyunk képesek éltetni, az egészség megőrzése helyett. Ebbe neveljük bele nemzetünk jövőjét, a gyerekeinket. A kulcs mégis a mi kezünkben van. Nekünk kellene felébrednünk és a gyermekeinket nem a mi hülyeségünkre, vakságunkra kárhoztatni. Természetesen magunkat sem kell leírni a sok önmagunk elleni vétésünk következtében. Felébredni szabad! Szabad máshogyan gondolkodni, merni élni, tudatosodni. Alternatív megoldásokat keresni a meglévő egészségügyi problémáink gyógyítására.
A kulcs az egészségünkhöz visszatalálásban, felismerni saját felelősségünket.
Amennyiben érdekesnek találtad az írásomat és úgy gondolod, hogy másoknak is hasznára válna, kérlek oszd meg, hogy hozzájuk is eljuthasson. Facebook oldalamon tudsz követni és hozzászólni vagy írhatsz ide: hopihetanc@gmail.com.